Az utóbbi időben, elsősorban a vállalkozók, de a kormány részéről is, egyre gyakrabban hallani, hogy a gazdaság bővítéséhez a jelenleginél több és jobban képzett szakemberre van szükség. Őket azonban meg kell fizetni, hiszen aligha várható el tőlük, hogy bagóért, vagyis a törvény által előírt minimális fizetésért a maximumot nyújtsák. Elvileg ezzel a munkaadók is tisztában vannak, s éppen ezért hónapokig tartott közöttük és az illetékes minisztériumok között a huzavona, aminek az volt a célja, hogy nagyobb legyen a keresetek adómentes összege, mert ezáltal bizonyos pénzösszeget spórolhatnak meg a munkaadók, amelynek egy részét – legalábbis az általuk felsorakoztatott érvek szerint – a munkásoknak tudják juttatni.
A múlt esztendő végéig ugyanis 11 790 dinárig nem kellett adót fizetniük. Újév óta ez az összeg kereken 15 000 dinárra emelkedett, s érthető, hogy a kormány, de elsősorban a munkások azt várták, hogy ha nem is arányosan, de bizonyos mértékben növekedni fognak a keresetek, hiszen a szóban forgó kormányintézkedéssel csökkent a vállalkozók kiadása.
Nos, február derekán, illetve végén kiderült, hogy fizetésemelésről szinte szó sincs, a januári keresetek ugyanis maradtak a korábbi szinten. Néhol ugyan érezhető volt bizonyos növekedés, de ezek a számok még közelről sem voltak láthatók. Kivéve azoknál a dolgozóknál, akik eddig is minimálbérért dolgoztak. Az ő esetükben nem volt pardon, hiszen a törvény értelmében 130-ról 143 dinárra voltak kénytelenek növelni a legalacsonyabb órabért.
Az adómentes összeg tehát megemelkedett, de a munkaadók szakmai szervezetének képviselői máris kitalálták, hogy miért nincs mód a bérek látható növelésére. Szerintük ugyanis 30 000 dináros havi fizetés esetében mindössze 300 dinárral csökkent a munkaadó megterhelése, de a fizetések összegének alakulásába nemcsak az adók és a járulékok „szólnak bele”, hanem számos más tényező is. Azzal is érvelnek, hogy a kereseteket nem lehet a vállalkozás által megvalósított haszonnál nagyobb arányban növelni, mert ezzel a munkaadók saját maguk alatt vágnák a fát és a huzamosabb ideig tartó ilyen irányú „nagylelkűségük” csődbe vinné a céget. Ez az álláspont meglehetősen összecseng a kormány és a Pénzügyi Tanács véleményével, hiszen éppen a napokban hallhattuk – mégpedig az államelnöknek a nyugdíjak és az állami dolgozók fizetésének esetleges emelése kapcsán – hogy ezt a két járandóságot legfeljebb az ország össztermékértéke fokozódásának arányában lehet növelni. A terv szerint az idén 4 százalékos GDP-növekedést szeretnének elérni, tehát ennél nagyobb fizetés- és nyugdíjemelésre aligha lehet számítani. Főleg annak ismeretében, hogy a Pénzügyi Tanács az idénre vonatkozó bármilyen növelést aggályosnak tart.
Okkal hihető, hogy éppen ebből kifolyólag hallgat a kormány és a pénzügyminisztérium, hiszen milyen erkölcsi alapon követelhetné a vállalkozóktól a hasznuk aránya feletti fizetésemelést, amikor az ország vezetése is arra törekszik, hogy minél kevesebb pénzt juttasson a költségvetésből élőknek.
Más lapra tartozik az, hogy a jelenlegi bérekkel hogyan lehet megtartani azokat a szakembereket, akikre égetően szükség van. Az elvándorlás ugyanis folyamatos, és az is tény, hogy nem csupán az iskolázatlan, csak a kétkezi munkához értők veszik a vándorbotot. Márpedig egyre nagyobb szükség lesz jó szakemberekre. Nem csak a Szerbiába települő fejlett technológia működtetéséhez, hanem a meglevő hazai kapacitások eddiginél sokkal jobb kihasználása érdekében is. A fizetések növelése nélkül azonban ez aligha várható. S akkor az is bizonyságot nyer, hogy a kormány hiába növelte meg a keresetek adómentes részének összegét, hiszen a munkaadók még az ezáltal felszabadult pénzzel is a saját zsebükbe töltik. Pedig éppen azért követelték a kormánytól a szóban forgó intézkedést, hogy javítsanak a munkások helyzetén.
A végeredményből viszont arra lehet következtetni, hogy ők ugyan elérték a céljukat, de gyakorlatilag átverték a kormányt.
