Öt évvel ezelőtt a kormány – annak ellenére, hogy a problémát igyekezett a szőnyeg alá söpörni és a propaganda masinériája segítségével a szerbiai állampolgárok életszínvonalának folyamatos emelkedését sulykolta a közvéleménybe –, kénytelen volt tudomásul venni, hogy a társadalom egy bizonyos, nem is éppen elhanyagolható rétege mélyen a szegénységi küszöb alatt tengeti életét. A kevéske pénzből gyakran még a legszükségesebb dolgokra sem futja, az elhasznált villanyáramot sem képes kifizetni. Éppen emiatt az áramszolgáltató százaktól, nem ritkán ezrektől megvonta az áramszolgáltatást. Persze nem az ország déli és délkeleti régiójáról volt/van szó, ahol egyébként sem mutattak az emberek túlzott vehemenciát a közműszámlák kiegyenlítését illetően, és mindennaposakká váltak az incidensek és a hosszú csövű fegyverekkel való életveszélyes fenyegetések, ha netán megjelentek a villanyszerelők az elrendelt kikapcsolások végrehajtása miatt.
Fél évtizeddel ezelőtt a minisztertanács mindenféle, demokratikusságon alapuló törvényhozási eljárást mellőzve, voluntarista módon határozatot hozott arról, hogy az, úgymond, rászoruló családok ingyen kaphatnak bizonyos mennyiségű elektromos energiát, a fűtési idényben gázt, ha kérvényezik.
Az akkori számítás szerint 350 000, vagyis az ország lakosságának öt százaléka jogosult erre a kedvezményre. Mivel mi arról vagyunk ismertek, hogy igyekszünk minden előírást kijátszani, vagy éppen visszaélni vele, az ingyenes energiahordózókra vonatkozóan megfelelő bizonylatokat kell(ett) bemutatni. Az azóta is érvényes szabályok szerint ugyanis a szóban forgó kedvezményre azok az egyedülálló személyek jogosultak, akiknek a havi bevétele nem haladja meg a 14 116,35 dinárt. A két- és háromtagú családoknak ez a limit 20 553,09, a négy- és öttagúaknak 29 985,61, és azoknak a családoknak, amelyekben hatan vagy ennél többen élnek, 33 935,92 dinár.
Akiknek sikerül ezt a tényállást bizonyítani, egész éven át havonta ingyen 250 kilowattóra elektromos energiára van joguk. Ezen felül a fűtési idényben, vagyis október 15-től április 15-ig, ugyancsak havonta, 75 köbméter vezetékes földgázt használhatnak el fizetés nélkül. Akik azonban akár csak egy(!) kilowattal vagy köbméterrel túllépik az engedélyezett mennyiséget, elveszítik az ingyenességre való jogukat.
A villanyáram esetében ez nem egy teljesíthetetlen követelés, hiszen Szerbiában a háztartásonkénti átlagos elektromosenergia-fogyasztás 350 kilowattóra. Az engedélyezett mennyiségbe tehát bőven belefér a világítás, tévézés, a hűtőszekrény működtetése, s talán részben a főzés is.
Merőben más a helyzet a földgáz esetében. A havonkénti 75 köbméterrel ugyanis aligha lehet naponta bemelegíteni még a legkisebb házat is, hiszen egy kétszobás családi háznak legalább 250-300 köbméterre is szüksége lehet.
Az elmondottak ellenére, mint már többször is kiderült, az érintett családoknak alig az ötöde élt eddig a kormányrendelet által biztosított jogával, s a felmérések szerint a jövőben sem várható drasztikus változás.
Az érintettek ugyanis elmondták, hogy egyrészt hosszadalmas és meglehetősen bonyolult, amíg az ember keresztülvergődik a bürokrácia útvesztőin, másrészt községtől függően, 2-3 ezer dinárba is belekerül a különféle bizonylatok és igazolások beszerzése.
Azt sem szabad elhallgatni, hogy a rendelet kibocsátásakor a kormány felkérte az önkormányzatokat, hogy hatáskörükön belül igyekezzenek könnyíteni a rászorulók helyzetén, s ha mód van rá, csökkentsék az illetékeket. Eddig csupán a községek, városok fele tett valamit az ügy érdekében, a többiek még a fülük botját sem mozdították. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a pénz az önkormányzatokat illeti meg, s talán éppen ezért nem mutatnak nagy vehemenciát ezen a téren. Magyarán: majd bolondok lesznek lemondani az égből hulló bevételről!
Hiába tehát a jóakarat, a gyakorlatban kiderült, hogy a potya sem olcsó.
