A világ legtöbb országában évek, de inkább évtizedek óta tart az állam harca a gyanús körülmények között több mint komoly pénzmennyiséghez jutottakkal szemben. Az előbbi minden eszközzel igyekezik ellenőrzése alá hajtani a nemzeti, valamint az idegen, régiesen szólva, konvertibilis valuta mozgását, az utóbbiak pedig éppen ennek az ellenőrzésnek a kijátszására törekednek. Ez alól Szerbia sem kivétel. Az elmúlt évtizedekben elsősorban különféle ellenőrzésekkel, valamint a bűnüldöző szervek munkája hatékonyságának növelésével próbált gátat vetni a feketézésnek. Újabban, meglehetősen faramuci módon, a teljes lakosságot bevonta az akcióba azzal, hogy tíz bolti számla ingyenes beküldésével meglebegtette az emberek előtt nagy értékű vagyontárgyak elnyerésének lehetőségét. S erre a célra több millió eurót fordított. A jelek szerint van némi hatása az akciónak, hiszen az újév óta tartó nyereményjátékra – matematikailag – minden polgártól legalább egy boríték érkezett.
Az ötlet kiterjedt ugyan az ország teljes lakosságára, de – valljuk be őszintén – mégis pitiáner dologról van szó. Lehet ugyanis, hogy az újévkor kezdődött és május elsején fejeződő akció néhány millió euró plusz pénzt hoz az állam konyhájára, ez azonban eltörpül azon összegek mellett, amelyek közben a büdzséből „kivándorolnak”, hiszen éppen a napokban jelentette be az államelnök, hogy – egyelőre – kereken ötmillió euróval támogatja Szerbia a boszniai Szerb Köztársaságot. Azt is az ország első embere mondta, hogy nekünk évente félmilliárd euróba kerülnek a koszovói szerbek. Az utóbbi esetben ugyanis arról van szó, hogy azok, akik az egykori déli tartományban maradtak, illetve onnan eljöttek, számíthatnak a szerb állam hathatós anyagi támogatására. Ez azonban csak mellékzöngéje annak az állami törekvésnek, hogy elejét vegyék a gyanús körülmények között szerzett pénz tisztára mosásának. Ennek céljából a kormány néhány évvel ezelőtt egy igazgatóságot hozott létre, amely azóta is meghatározott időközönként jelentést tesz az elvégzett munkáról.
Az elmúlt évre vonatkozóan csaknem 2500 esetben figyeltek fel olyan pénzügyi jelenségre, amelyek esetében felmerült a pénzmosás gyanúja. Elsősorban a pénzek átutalásával foglalkozó ügynökségek és a bankok tettek ilyen jellegű bejelentést.
Az átlagember számára csaknem teljesen ismeretlen a pénzmosás szükségességének fogalma, tehát azzal sem sokat törődik, hogy éppen az utóbbi húsz évben volt legnagyobb esély a ki tudja milyen forrásból eredő pénzek legalizálására. Nos, a társadalmi és az állami vagyon privatizálása címén végrehajtott kiárusítás kitűnő alkalmat szolgáltatott erre a műveletre, hiszen a mindenkori kormány Vespasianus császárnak tulajdonított híres mondásból indult ki, miszerint: „A pénznek nincs szaga.” Csak az volt a fontos, hogy minél több kemény valuta, vagy éppen dinár bejusson az államkasszába. Ez a gyakorlat azóta sem szűnt meg teljesen. Elsősorban az építőiparban és az ingatlanforgalomban van jelen. Az ismeretlen, s legtöbb esetben ellenőrizhetetlen forrásból eredő pénzek legalizálása úgy történik, hogy színlelt vállalkozások, amelyek úgyszólván semmilyen tevékenységet sem végeznek, külföldről, ilyen-olyan indoklással, hatalmas pénzeket kapnak, majd az itteni „ügyfelük” azt befekteti, s máris jogi hátteret teremtett neki.
Mivel gyakorlatilag világméretű jelenségről van szó, az országok szívesen állnak egy másik állam rendelkezésére, amennyiben felmerül a gyanú, hogy bűncselekményből, vagy egyéb törvénytelen „ügyletből” származó pénzek mozognak a határokon keresztül. Csak tavaly a montenegrói vizsgálódó szervek 21, a bosznia-hercegovinai 8, a magyarországi 7, a szlovéniai pedig 5 esetben kérték a szerbiai megfelelő szolgálatokat, hogy adjanak tájékoztatást bizonyos, általuk feltárt esetek ügyében.
Egyébként a pénzmosás céljából felhasznált pénzeszközök a gazdaságnak csaknem minden területén felfedezhetők, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az ingatlanokba való befektetés a legjobb pénzmosoda.
