Nemrégen olvashattuk, hogy néhány önkormányzat, többek között a zentai is, a törvények mellőzésével költött el több millió dinárt. Ez akkor enyhe felháborodást váltott ki, hiszen az adófizetők pénzéről van szó, s azt illik az előírásoknak megfelelően használni. Az is kiderült, hogy legtöbb esetben tulajdonképpen a jogi bürokrácia útvesztőjében tévedtek el a községek vezetői, s – úgymond – nem töltöttek ki minden szükséges űrlapot.
A költségvetési ellenőröknek a fentiekkel kapcsolatos megállapításai azonban, nagyságrendileg, köszönő viszonyban sincsenek azokkal az összegekkel, amelyekre az Állami Számvevőszék (Državna revizorska institucija) bukkant, s úgy értékelte, hogy az adófizetők dinárjaival igen sok helyen úgy bánnak, mint a Csáki szalmájával: törvénytelenül széthúzzák.
Az említett felügyeleti szerv ugyanis tavaly 2472 milliárd dinár bevételi és 3400 milliárd dinár kiadási összeggel kapcsolatban vizsgálódott, s megállapította, hogy 743 milliárd dinárt szabálytalanul „mozgattak”.
Az esetleges félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy a 2016-ra vonatkozó költségvetések elemzésekor csupán 32 helyi önkormányzat adatait és pénzügyi eljárásait tették górcső alá. Összesen 39 közvállalatban, négy szociális biztosítással foglalkozó szervezetben, 39 egészségügyi cégben, négy politikai pártban, sőt még a Szerbiai Nemzeti Bankban is kutakodtak.
Persze, az erről szóló és a nyilvánosság elé került jelentés nem nevezi meg a pártokat, hiszen félő, hogy ebben az esetben kissé kilógna a lóláb.
A megállapított esetek súlyosságát jelzi az is, hogy ötvenkét esetben bűnvádi feljelentést tettek a felelős személyek ellen, 428 alkalommal szabálysértési eljárás megindítását kezdeményezték.
Egyébként a szóban forgó összeg méreteiről csak akkor tudunk megfelelő képet alkotni, ha tudjuk, hogy az ország egész évi költségvetése folyamatosan az ezer milliárd dinár körül mozog, ami azt jelenti, hogy a szabálytalanul felhasznált pénzek mennyisége az országos büdzsé háromnegyedével vetekszik.
A közpénzekhez való viszonyulás másik ismérve a vizsgálódások után elkészült jegyzőkönyvek negatív, illetve pozitív tartalma. Fentebb ugyanis már említettük, hogy az ellenőrzéseket jó néhány feljelentés követte. Az „egyensúly” érdekében azonban azt is el kell mondani, hogy az Állami Számvevőszék emberei tizenöt esetben megdicsérték az érintett intézményeket a makulátlan évi pénzügyi jelentés elkészítéséért, tizenkilenc esetben pedig azért járt vállveregetés, mert az elsőtől az utolsó dinárig betartották a törvényes előírásokat. Ezzel szemben 170 esetben az inspekció bizonyos fenntartásokat fogalmazott meg.
A dicséretek és az elmarasztalások aránya annál is inkább gondba ejtő, mert nem tudható, hogy az érintettek szándékosan követték-e el a törvényszegéseket, vagy pedig nem rendelkeznek olyan tudású jogászokkal, akik még idejében figyelmeztették volna a főnökeiket a pénzköltés szabálytalan módjára.
Különben az sem ritka eset, hogy a város- és intézményvezetők úgyszólván semmibe veszik a beosztott szakemberek megjegyzéseit és lényegében szándékosan szegik meg a törvényt, mégpedig abból a meggyőződésükből kiindulva, hogy „nekik mindent szabad”. Ilyen példákkal szinte naponta találkozhatunk, elsősorban az ellenzéki sajtó tényfeltáró írásaiban. A baj csupán az, hogy az ilyen esetek szellőztetését csak elenyésző esetben követik a hivatalos szervek által történő felelősségre vonások. Ennek legújabb szembántó példája a sportminisztériumban kitört botrány, amikor is Szerbia ifjúsági- és sportvezetése csaknem 150 millió dinárt utalt át egy illegálisan alapított cégnek, de a kormány mélyen hallgat a saját felelősségéről.
Csoda-e hát, hogy terjed a hányaveti költekezés?
