Elképzelhető, hogy nem kis irigységgel voltak kénytelenek tudomásul venni az albérletben élő dolgozók, amikor az államelnök és a kormányalelnök többször is hírül adta, hogy hamarosan igen nagy volumenű lakásépítésbe kezd az állam, s huszonötezer családi otthont biztosít a katonaságnál, a belügyben és a biztonsági szolgálatnál saját fedél nélkül élők számára. A bejelentés szerint a munkálatoknak már március végén meg kellett volna kezdődniük, de azóta minden szinten mélységes az ezzel kapcsolatos csend. Ha valaki megkérdezné őket az okokról, minden bizonnyal a késedelmet azzal magyaráznák, hogy először meg kell teremteni a törvényes alapokat, vagyis törvényt kell alkotni róla. Nos, ez a jogi aktus még meg sem kezdődött, tehát aligha valószínű, hogy mostanában megteszik az első kapavágást. Pedig a Belgrádban, Újvidéken, Kragujevacon, Nišben, Kraljevón és Vranjén albérlősködő katonák, rendőrök, titkosszolgálati alkalmazottak nagyon várják, hogy mikor kaphatják kézhez a lakásuk kulcsát.
A fent említett nyilatkozattal kapcsolatban azonban némi üröm is vegyült az örömbe, mert aligha valószínű, hogy luxuslakásokat fognak építeni. A tervek szerint ugyanis a fővárosban mindössze 500 euróba kerülne egy négyzetméter, vidéken pedig ennél is kevesebb pénzből, pontosabban 450 euróból akarják beköltözhetővé tenni a majdani családi otthonokat. A gond csupán az, hogy ennyi pénzből aligha lehet megvalósítani egy ilyen elképzelést. Akik ugyanis mostanában építettek házat vagy lakást, nagyon jól tudják, hogy ezen az áron ez nem lehetséges.
Ha azonban elfogadjuk azt, hogy az állam legfelsőbb vezetése esetleg csodatevésre is képes és a közvetlen költségek valóban nem fogják meghaladni a jelzett összeget, felmerül a kérdés: ki fogja fedezni a közvetett kiadásokat? A kérdés akár költőinek is nevezhető, hiszen a válasz nagyon is kézenfekvő: az adófizetők.
Minden bizonnyal a kormány alelnök asszonya is érzékeli az időbeli csúszást, mert a napokban arról beszélt, hogy fel kellene gyorsítani az előkészületeket (lásd: a törvény meghozatalát), hogy a második negyedévben megkezdődhessenek a konkrét munkálatok.
Egyébként a dolog érdekessége, hogy a felsorolt városokban az önkormányzat komolyan vette az ígérgetést, és mindenhol meghatározták az építkezés helyét. Mit több, egyes helyeken már a terep előkészítése is megkezdődött. Csupán a fő ígérgetők hallgatnak. Pedig arról is volt szó, hogy már az idén 7500 család beköltözhet az új otthonába, mivel a kormány 225 millió eurót biztosított erre a célra.
Az is töprengésre adhat okot, hogy miért pont a szóban forgó szolgálatok dolgozóit érheti a szerencse, hiszen az országban nagyon sokan kénytelenek mellőzni a saját fedelet. Nem mondhatjuk, hogy „szerencsére” közöttük egyre kevesebb a fiatal, mert ők nem is próbálták saját erejükből megoldani ezt az életre szóló problémájukat, hanem – aki tehette és teheti – a kisebb ellenállás vonalát választva, fogta a kalapját, kabátját és…
Persze ezt a megoldást a katonák, rendőrök, belbiztonságiak aligha választhatják, hiszen szakmájukban külföldön nehezen találnának elhelyezkedési lehetőséget. Ők kénytelenek lesznek továbbra is várni az állami megoldásra. Ha csak egy aligha szép napon ki nem derül, hogy a zengzetesen bejelentett lakásépítés is egyike volt annak az elfelejtett nagylelkűségnek, amelyeket a vezető politikusok általában választások előtt hangoztatnak.
Az erre vonatkozó államelnöki és szakminiszteri nyilatkozat ugyanis március elején, vagyis a belgrádi választások előtt hangzott el.
