Minden egyes külföldi beruházás kezdete szinte törvényszerűen a szerbiai politikai csúcs magamutogatásának magasiskolája is. Alapkőletételkor vagy az üzem megnyitását jelentő szalagátvágáskor jelen van szinte mindenki, „aki számít”. Így volt ez a napokban Nišben is, hiszen az egyik német, optikai kábelkötegeket gyártó cég megvetette lábát a délkelet-szerbiai városban. Az már csak a kákán is csomót keresők számára jelent gondot, hogy tavaly februárban ugyanitt az államelnök elhelyezte az alapkövet, majd júliusban megnyitotta az új gyárat. Akkor és most is – természetesen – megjelent a kormány elnöknője, s rajtuk kívül még jó néhány prominens politikus.
Alapjában véve ma már ez a népszerűség hajhászó exhibicionizmus senkit sem zavar, csak a szóban forgó német cég beruházásával kapcsolatos pénzügyi adatok szúrhatják az emberek szemét. Ugyanis a most Nišben, korábban pedig Malošištén és Prokupljéban létrehozott üzemben összesen tizenegyezer ember kap munkát, s ez mindenképpen óriási eredmény. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a német vállalkozás tavaly a 145 millió euró értékű termelését, a világmárka-autókhoz szükséges üvegszálas kábelkötegeket, külföldön értékesítette. Az ebből eredő haszon – érthető módon – a gyárat illette meg, de a szerbiai gazdaság, illetve export statisztikájában jelent meg.
Csupán az a kérdés, hogy mennyibe kerül ez a „fejlődés” a hazai adófizetőknek. Azt ugyanis ma már senki sem tagadja, sőt a köztársasági elnök lépten-nyomon azzal dicsekszik, hogy a köztársasági költségvetés jelentős összegeket fordít a munkahelyek megnyitásával kapcsolatos támogatásokra. Többszáz millió euróról van szó, hiszen egyetlen munkahelyet 5–7 ezer euróért „vesz” meg.
Az eddigi beruházás értéke 75 millió euró, de az összeg negyven százalékát, pontosabban 30,7 milliót, a szerbiai költségvetésből utalták át a külföldinek. S ezzel még nem teljes a támogatás, hiszen Nišben az üzemhez szükséges területet az állam vásárolta meg, és megfelelő infrastruktúrával látta el. És ezért egy dinárt sem számolt fel! Malošištében is az önkormányzat biztosította, természetesen ingyen, a terepet, Prokupljéban pedig az építkezéshez szükséges engedélyekért a közigazgatási hivatal nem kért semmilyen illetéket. Sőt, a község magára vállalta a már régen tönkrement FIAZ-gyár munkacsarnokainak azbesztmentesítését. Pedig nem kis összegről van szó, s ezt azok tudják a legjobban, akik bármilyen kis értékű objektum megépítésével kapcsolatosan kérelmezik az engedélyeket.
A niši történet csak egy a sok közül, és az is valószínű, hogy nem az utolsó. Annál is inkább nem, mert a miniszterelnöknő szinte minden nyilatkozatában kiemeli, hogy Szerbia gazdasági fejlődése szempontjából létfontosságú a külföldi beruházók idecsalogatása. És ennek érdekében a kormány mindent megtesz.
Talán mondani sem kell, hogy a határokon túli befektetők jelentős része szívesen vállalkozik nálunk. Adva van ugyanis a potya placc, a bérmentesített engedélyek tömkelege, az olcsó munkaerő, és minden egyes munkahely megnyitásáért szép pénz üti a markukat.
Ebből eléggé egyértelművé válik, hogy ők a pénzünkért jönnek.
