Nem a mostani az első eset, hogy a tartományi és a köztársasági gazdasági kamara alapos elemzést készít, és javasolja a kormánynak, hogy a lehetőségek szerint bizonyos mértékben csökkentse a fizetéseket terhelő adót és a nyugdíj-, valamint az egészségbiztosítási járulékot. Alapjában véve a bérekre „rápakolt” adóval nincs különösebb gond, hiszen e téren a mindenkori kormányok igyekeztek némileg segíteni a munkaadókon. Tizenegy évvel ezelőtt ugyanis tizennégyről tizenkét százalékra csökkentette ezt a megterhelést az akkori államvezetés, majd öt évvel ezelőtt újabb két százalékot vont el önmagától a gazdaság javára. Jelenleg tehát 10 százalék a kereseteknél a bruttó és a nettó közötti összegben az adó.
Ezzel szemben a nyugdíj- és rokkantbiztosítási járulék bizonyos időközönként érzékeny mértékben emelkedett. 2004 szeptemberéig ugyanis 22, 2013. május 30-tól 24, 2014. augusztus 1-től pedig 26 százalékot tett ki. A négy évvel ezelőtt a nyugdíjakkal kapcsolatos történésekkel meglehetősen összecsengenek, hiszen ugyanezen év november 1-től, gyakorlatilag sárba taposva Szerbia alkotmányát, az akkori kormány, élén a jelenlegi államelnökkel, meglehetősen mélyen belenyúlt a nyugdíjasok egy jelentős csoportjának a zsebébe, és azóta is benne kotorászik, „megszabadítva” őket jogos járandóságuk egy nem elhanyagolható részétől.
Négy évvel ezelőtt amolyan „nesze semmi, fogd meg jól” magyarázatot kapott a nép ezekről a megszorításokról, nemrég azonban az államelnök bevallotta, hogy akkor az ország lényegében a pénzügyi csőd küszöbén állt, s ezért voltak kénytelenek a „nép javára” fordítani a nem túl eredeti ötletük megvalósítását.
Azóta azonban gazdasági és pénzügyi téren is történt némi haladás, és állítólag ma már az ország minden szempontból szilárd, vagyis lehetőség van a jogos állapot visszaállítására. Persze, ez nem megy olyan könnyen is gyorsan, mint ennek az ellenkezője. Egyelőre csak a megvonásokat tervezik megszüntetni, a fizetéseket terhelő járulékok csökkentéséről azonban nem esik szó.
A 26 százalékos járulékkal kapcsolatban talán nem szentségtörés azt is megemlíteni, hogy Németországban jó néhány évvel ezelőtt a családi állapottól függően viszonylag kedvező adósávba sorolt munkástól a bruttó fizetés 30 százalékát vonták le adó, járulékok, egyházi adó... címén. Nálunk jelenleg ez erősen megközelíti a negyven százalékot.
A gazdasági kamara és a szakszervezet azon követelésének, hogy csökkenteni kell a béreket és a profitot terhelő adókat, azonban van egy másik vetülete is. Néhány esztendővel ezelőtt ugyanis, ha a vállalkozás a tiszta haszon egy részét alap-. illetve termelőeszközök vásárlására fordította, mentesült az arra a részre eső adó fizetése alól. Ez igen kedvező hatással volt a termelési technológia korszerűsítésére, de ma már ez a könnyítés sem létezik, ami hátrányos helyzetbe hozza a kis- és középvállalkozásokat. A nagy cégek ugyanis könnyebben különítenek el eszközöket a tőkejellegű befektetésekre, vagy ha erre nincs lehetőségük, a bankoktól kérnek, és rendszerint kapnak is kölcsönt. Ők megengedhetik maguknak a kisebb méretű eladósodást. Nem úgy a „kis halak”. Pedig a hivatalos politika szerint éppen ezeknek a jelenleg nem éppen kedvező helyzetben levőknek a fejlesztésével kellene húzóágazatot teremteni.
A gazdasági kamara és a szakszervezet másik erős érve, amely a fizetések megterhelésének csökkentése mellett szól, hogy ha levegőhöz jutnának a vállalkozók, módjukban állna új munkahelyeket nyitni.
Ők tehát már nem egyszer felsorakoztatták a javaslataikat és érveiket. Most is ezt tették, de félő, hogy követelésük továbbra is falra hányt borsó marad.
