Az év vége felé közeledve, mint ahogyan az lenni szokott, a Köztársasági Képviselőház elfogadta a jövő évi költségvetést. Hogy milyen úton-módon tette meg, ne foglalkozzunk most vele, inkább azzal, milyen ígéreteket hordoz magában.
Mi más érdekelné az egyszeri, hétköznapi embert, mint az, hogy hogyan fog jövőre élni, hoz-e valami jobbulást életszínvonalában az állami pénzelosztás. Ha hinni lehet a politikusoknak, akkor igen. Ugyanis az ígéretek egyike éppen a nyugdíjak és a közalkalmazottak bérének növelésére vonatkozik. Hogy mikor és mekkora mértékű lesz, még nem tudni, mert nem egyértelmű kijelentések hangzanak el. Siniša Mali pénzügyminiszter a jövő évi gazdasági növekedésre vonatkozó becslésekre alapozva 3,5–4,4 százalékos gyarapodásban bízik, és talán ekkora értékű nyugdíjnövelésre lehet számítani. A közalkalmazottak közül eddig úgy tűnik, hogy az egészségügyben dolgozók részesülnek majd legnagyobb növelésben. Az ágazat foglalkoztatottjai átlagban havi 6600 dinárral keresnek majd többet. A rendőröknek átlagban 6570 dinárral nő a bérük, a katonaság kötelékébe tartozók 5580 dinárral visznek többet haza, a tanügyesek 5220, az adóhivatal alkalmazottjai 5000, míg a többiek átlagosan 3700 dinárral magasabb havi fizetésben reménykedhetnek.
Nem szól viszont a fáma a mezőgazdasági minisztérium szubvencióiról. Azzal már dicsekednek, hogy jövőre az agrártárca költségvetése nagyobb lesz az ideinél, de ez már nem érinti a mindennapi kistermelőket, hiszen a területalapú támogatás összege marad a régi, azaz a hektáronkénti 4000 dinár. Növelik ugyan a jószágtenyésztőknek járó juttatásokat, szarvasmarhánként az eddigi 10 000 dinár helyett 15 000 dinár jut majd a jószágtulajdonosnak, de ismerjük be, kevés van belőlük. Ez nem jelent akkora terhet az államnak.
A gazdaságnak járó állami támogatási rendszer jövőre is megmarad. A külföldi, de Szerbiában céget alapító vállalatok 2019-ben is részesülnek majd a munkahelyteremtő állami pénzben, amelynek keretét 2,5 milliárd dinárral növelték. Az ország vezető közgazdászai, üzletemberek, de még a Pénzügyi Tanács tagjai is csóválják fejüket ezen pénzek költése miatt, mert azon túl, hogy lépten-nyomon az ország minden táján ünnepélyes cégavatókat tartanak, arra szolgálnak, hogy a tévében és az újságokban visszhangzó szónoklatok egy más, egy jobb világról igyekezzék meggyőzni a lakosságot. A háttér, a termelői csarnokok falain belüli munkafeltételek, a foglalkoztatottak jogai, bérezései ilyenkor nem témák.
Gondoljuk csak végig, többnyire milyen cégek is alapulnak külföldi pénzből? Cipőgyárak, női alsónemű varrására szakosodott műhelyek, vagy jobbik esetben valamely vezető autóipari mamutvállalat számára termelő cégek sorakoznak fel, amelyek az itteni olcsó és sajnos legtöbb esetben nem kellőképpen szakképzett munkaerőt havi 250–300 euróért foglalkoztatják, majd a terméket külföldön jó pénzért értékesítve és a profitot zsebre vágva mosolyognak. Elégedetten dörzsölhetik markukat, hiszen azon túl, hogy az olcsó munkaerő országa vagyunk, munkahelyteremtő támogatást kapnak és adókedvezményben is részesülnek. Az állam azt a pénzt költi rájuk, amelyet adófizető polgáraitól, és a még működő hazai iparból, gazdaságtól, a mezőgazdasági termelőktől bevasal. A szerbiai üzletemberek nem győzik hangoztatni, az állam saját, már meglévő gazdasága ellen tesz, nekik csinálja a vetélytársat. Nem a saját gazdaságát, nem a hazai parasztságot támogatja, hanem a külföldieket.
Az alacsonyan szakképzett vagy betanított személyek számára alapított munkahelyek létesítése talán a nyitja annak, hogy aligha teljesül be az államfő népének tett ígérete, amelyet szinte mindenki megjegyzett. Áprilisban hangzott el mondata: „Ne feledjétek, amikor kormányfővé választottak Szerbiában az átlagbér 340 euró volt, ma 425, de év végére 480–500 euró magasságában lesz.”
Elérkeztünk az év végéhez, és az ígéret beteljesülését aligha tapasztaljuk. A napokban jelent meg a Köztársasági Statisztikai Hivatal legújabb jelentése, melyben az áll, hogy az októberben kifizetett nettó átlagbér Szerbiában 49 901 dinár volt. Nem kell számítógép hozzá, hogy kiszámolhassuk, ez nincs 500, de még 480 euró sem. Talán jövőre meglesz.
