Otthon dől el minden!

Az iskolákban a második félév első pár hete nem a szünetben szerzett tapasztalatokról, élményekről szólt, hanem verekedésekkel, a kiskorúak közötti leszámolásokkal telt. Nagybecskereken például a Mezőgazdasági Középiskolában négy tanulót előzetes letartóztatásba helyezett a rendőrség, mert fizikailag és pszichikailag is bántalmazták osztálytársukat. A kiskorú huligánok tavaly szeptember óta folyamatosan verték, bántalmazták a tanulót. Ököllel verték, és folyamatosan arra biztatták a többi osztálytársukat is, hogy ők is kapcsolódjanak be a verésbe. Mivel a kiskorú áldozat nem volt képes tovább eltűrni a terrort, január 21-én nem jelent meg az iskolában, majd négy napra rá kiiratkozott.

Habár az év elején járunk, sajnos nem ez az egyedüli bántalmazási eset az idén, Szabadka központjában egy tinédzserekből álló csoport világos nappal összerugdosott egy korukbéli fiatalt. Természetesen ez nem volt elég, a fiatalok ezt az esetet rögzítették videón mobiltelefonjukkal, majd megosztották a közösségi hálókon. A videón az látszik, hogy az áldozat nyugodtan ül a parkban egy padon, aztán többen gyorsan körbefogták, egyikük pedig összerugdossa a padon ülő fiatal fejét, arcát. A felvétel kb. egy és fél percig tart, a körben álló fiatalok, akik között lányok is vannak, szótlanul nézik az esetet. Állítólag egy lány kapcsán vesztek össze a fiatalok, ez váltotta ki az agressziót.

Sorolhatnám tovább az idén történt eseteket, de nem teszem, mert ezekből is látszik, mennyire agresszívak a mai fiatalok, és ennél talán még ijesztőbb, micsoda brutalitással követik el a bántalmazásokat. Nincs semmi együttérzésük az áldozattal, olyan hidegen hagyja őket, ha valakinek összerugdossák a fejét, mintha például egy kutya lepisilne egy fát a parkban. Nem érzik azt, hogy ez nagyon nincs rendjén, nem is tudják, de vajon miért? Hogy a francba nézhet egy tizenvalahány éves gyerek nyugodtan végig egy brutális ütlegelést?

A kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz: úgy, hogy nem tanították meg velük mi a jó, és mi a rossz. És itt most nem az iskolára gondolok, mert nem ott tanulják meg a gyerekek, hogyan kell viselkedni, vagy azt, hogy mi a jó, mi a rossz. A legnagyobb felelősség a szülőkre hárul, hiába vannak az iskolában szabályok, hiába tanítják őket az oktatási intézményekben okos dolgokra, ha otthon más a helyzet. Ha otthon nem foglalkoznak a szülők a gyerekekkel, akkor sajnos ilyen brutális támadások történhetnek, és ez csak a kezdet. Mert hogyan neveli majd gyermekét az, aki tinédzserként így viselkedik?

Az iskolákban régebben a neveléssel kapcsolatban sokkal szélesebb körű paletta állt a tanárok rendelkezésére, mint az utóbbi időben. Az a tapasztalatom, hogy a tanárok „jogai” egyre kisebbek, a tanulóké pedig egyre nagyobbak, és ezt nem tartom jó tendenciának. Azért nem, mert odáig jutottunk, hogy az órákon a gyerekek gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Persze nem azok, akik otthon megtanulták hogyan kell viselkedni, hanem azok, akik nem. Ilyenkor persze a jól viselkedő diákok isszák meg a levét, mert nem folyhat normális oktatás ilyen körülmények között. A tanár kezei meg vannak kötve, nem szabad rákiabálni a gyerekekre, nem szabad megsérteni, hát még hozzányúlni (az én időmben azért időnként elcsattant egy-két pofon a szemtelenkedő gyerkőcök arcán). Az iskolában az órákon sok helyütt a gyerekek felállnak, elkezdenek beszélgetni, kicsúfolják a tanárokat, sőt verekednek is az órákon. Ha a tanár megrovásban részesíti, akkor kezdődik csak el a nemulass, mert a szülők felháborodnak, hogyan kaphatott csemetéjük intőt, és a tanárt okolják, amiért gyermeke így viselkedik. Ezért a tanárok egyre kellemetlenebb helyzetbe kerülnek, mert egyes esetekben igen agresszíven lépnek fel a megrovásban, intőben részesült tanulók szülei, sajnos többnyire az alma nem esik messze a fájától.

Újvidéken néhány évvel ezelőtt szintén rengeteg kiskorúak közötti incidenst jegyeztek a rendőri jelentésekben, és ekkor úgy döntött a városi vezetés, hogy komolyabban kell foglalkozni a dologgal. Megalakult az iskolák szülői tanácsa, és a kiskorúak bűnözés ellen küzdő tanácsa is. Ezekben a testületekben szülők, oktatási szakértők és a rendőrség képviselői is helyet kaptak, majd gyorsan konkrét lépéseket foganatosítottak. Az iskolák mellett több lett a rendőri járőrjárat, az iskolák nagy részében biztonsági szolgálatot vezettek be, videófelügyeletet szereltek fel az oktatási intézmények folyosóin, az udvaron stb. Ezenkívül folyamatos előadásokat tartottak, és tartanak a szülők számára a kiskorú bűnözésről, a bántalmazás formáiról, a kábítószer és az internet veszélyeiről. A szülőket a szakemberek tanácsokkal látják el, hogyan kell otthon foglalkozni az iskoláskorú gyermekekkel, mire kell odafigyelni, miért fontos a mindennapos kommunikáció a gyermekükkel stb.

Szomorú, hogy ezt is tanítani kell, de így legalább a szülőknek egy része lehet, hogy idejében kapcsol, és jó útra téríti gyermekét. Ha ez nem történik meg hamarosan, akkor egyre több és brutálisabb bántalmazásnak lehetünk majd szemtanúi az iskolások között, a kiskorú bűnözésről nem is beszélve. Jó lenne, ha a szülők magukba néznének, és ha a családalapítás mellett döntöttek, akkor embereljék meg magukat, fordítsanak időt gyermekeikre, neveljék őket, tanítsák meg mi a helyes, és mi az elítélendő viselkedés, mert otthon dől el minden!