Kedvelem a postásunkat, egy fiatal, kedves, körszakállas figura. Ha esik, ha fúj, hozza a postát, igaz, egyre ritkább az a küldemény, amit borítékban adnak fel a címemre. Most viszont hiába várom az újvidéki székhelyű munkahelyemről a fizetési papíromat, az valószínűleg az újvidéki elosztóban vesztegel, nem küldik tovább Óbecsére. Ettől persze nem áll le az élet, de biztos vannak olyanok, akik valamilyen igazán fontos iratot várnak – egyelőre hiába.
Az történt ugyanis, hogy a Szerbiai Posta Közvállat levélkézbesítői először a belgrádi, majd az újvidéki levélelosztó központban álltak le a munkával, nem sokkal később pedig a niši regionális központ is felhagyott a küldemények szétosztásával és továbbításával. Példájukat követték az óbecsei, a nagybecskereki, a palánkai és több más szerbiai város postásai is. A küldemények, a számlák, a bírósági iratok addig nem fognak célba érni, amíg a sztrájkoló postások követeléseit nem teljesítik – legalábbis ezt üzenték a sztrájkolók. Kivételt csak a nyugdíjakkal tesznek. A postahivatalokban egyelőre van ügyfélfogadás, bár lehet, hogy csak idő kérdése, hogy az ott dolgozók mikor csatlakoznak sztrájkoló kollégáikhoz, akik magasabb fizetést, több postás alkalmazását, valamint a 2017-es és 2018-as nyereség kifizetését szeretnék kiharcolni, hiszen ezért ők is megdolgoztak.
(Gergely Árpád illusztrációja)
A többi közvállalathoz hasonlóan a posta is sok alkalmazottat „lízingel”, amióta létszámstop van a közszférában, de a sztrájkolók szerint ez csak a pártalapon foglalkoztatott irodisták létszámgyarapítására volt jó. Az alkalmazottak 70 százaléka (11 500 középiskolai szakképzettséggel rendelkező személy) 30 és 38 ezer dinár között keres, ami gyakorlatilag kevesebb, mint hat évvel ezelőtt volt, a határozott idejű szerződéssel, teljes munkaidőben dolgozó kollégáik pedig csupán 18 ezer dinárt visznek haza havonta.
Azok, akik beszüntették a munkát, azt állítják: ez tulajdonképpen nem sztrájk, hanem olyan alulról jövő tiltakozás, ami mögött se szakszervezet, se politika nem áll, de végül is a politikát tartják felelősnek azért, hogy a posta ilyen helyzetbe került. Mira Petrović megbízott igazgató asszony, a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának (PUPS) a kádere regnálása alatt botrányt botrányra halmozott, és miközben a postásbéreket „elkoptatták” az utóbbi évek, ő esztelenül költekezett. Legutóbb két hónap alatt több mint százmillió dinárt költött el 46 gépkocsi beszerzésére, de a beosztottjaitól nem csak a vállalat pénzét, de még a saját (munka)idejét is sajnálja, velük ugyanis szóba sem áll. A PUPS a kínos afférok ellenére is úgy gondolja: Mira asszony személyében jó ember van jó helyen. Úgy tűnik, ez a szerb kormánynak is épp így jó.
A tiltakozó postai alkalmazottak azt mondják, ők most nem csak magukért, de a vállalatért is harcolnak. A postás szakszervezet már 2017 végén azt sugallta, hogy a posta ellehetetlenítésével a magánosításnak készítik elő a talajt. Szerintük Szerbiában ez a privatizáció nem vezetne jóra: a szolgáltatások drágulnának, az államkassza megrövidülne, az alkalmazottak jelentős része pedig utcára kerülne. Most, aki teheti, önként távozik.
