|
HETI KÖRKÉRDÉSÜNK Megünnepli-e a Valentin-napot? -Igen, ez a szerelem és a szeretet ünnepe is.: 14% -Nem, mert nincs benne intimitás, csak a vásárlásról szól.: 34% -Nem érdekelnek a külföldről importált ünnepek.: 52%
A www.magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján. Szavazatok száma: 303 |
Első osztályos lehettem, amikor azt a feladatot kaptuk a tanító nénitől, hogy Valentin-napra (vagy Szent Bálintra, ha úgy hangzatosabb) keménypapírból kivágott, pirosra festett szíveket ajándékozzunk a számunkra közel álló osztálytársaknak. Ez volt az első nagy életpróbám, mivel kövér gyerek lévén nem kaptam olyan sok szívet mint a „menő” kölykök, de megbocsátottam nekik, amikor nyolcadikban osztályelnökké avanzsáltak. Minden esetre, itt most nem erről van szó.
A papírszív szép és ötletes gesztus volt, nem hivalkodó, nem giccses, csupán egy egyszerű emlékeztető arra, hogy valaki számára igenis fontosak vagyunk. Az általánost kijártuk, már a középiskolát is, egy részünk több egyetemi oklevelet is bezsebelt már, megházasodott, családot alapított. Közben pedig elmúlt 20 év. Az ünnep pedig kisiskolás figyelmességből szépen lassan össznépi szenzációvá nőtte ki magát.
Tény és való, a szerelmesek napja ugyanúgy marketingfogás lett, mint a karácsony, a szilveszter, a születésnapok, vagy pedig a tengerentúlról importált halloween, amelyet magyar szemmel akár a mindenszentek és a farsangi időszak profitorientált, kikombinált neomodern néphagyományaként is definiálhatunk.
Az internet csak olaj a tűzre ebben a tekintetben. A különböző motivációs képek, közhelyszerű virtuális üdvözlőlapok és a különböző világhálós tartalmak mind a képernyőinken díszelegnek, ha egyetértünk az egész felhajtással, ha nem.
Akiknek éppen nincs párjuk, szellemes beszólásokkal igyekeznek borsot törni a szerelmesek orra alá, vagy éppen saját 24 órás magányérzetüket próbálják nyilvánosan enyhíteni a közösségi oldalakon. A párok pedig ilyenkor sok esetben a felhőszakadást is meghazudtoló csöpögéssel áradoznak kapcsolatukról, amely olyan erős és varázslatos, hogy Lázárt másodszori is képes lenne visszahozni halottaiból.
Az ajándékok is bármelyik nemzetközi giccsparádén osztatlan sikert arathatnának. Pici szíveket rágcsáló kiskutyusok/macskák, fehér angyalszárnyakkal, csillagszórókkal, fehér galambocskákkal a fülecskéjük mögött, folyófüves-kardvirágos, aranyozott képkeret a közepén a szerelmesek fotójával, hatalmas virágköltemények...
Persze, nem mindenhol ez a helyzet, nem mindenki csinál a szerelmesek napjából egy nyilvános internetes demonstrációt. Legtöbben egyszerűen, a villogást mellőzve töltik el ezt a napot, kisebb-nagyobb figyelmességekkel fűszerezik meg, és mondjuk, egy vacsorával koronázzák meg.
Az igazság az, hogy sehol sincs előírva, hogy egy ünnepet hogy kell megülni, legyen az hagyományos, nyugatról átvett vagy pedig személyes. A Valentin-nap pro- és kontratábora is jobbára csak közhelyekkel dobálózhat. „Kell egy nap, amikor a szerelem fontosságáról kell megemlékezni”, vagy „A szerelem az év minden napjában fontos, ne csak február közepén áradozzon róla mindenki”, és így tovább.
Tény és való, mindkét félnek igaza van, hiszen a szerelem és a szeretet egyszerre személyes és általános fogalmak. Mindenki számára mást jelent, de mégis minden személynek egyazon tőről fakadnak idevágó tapasztalatai. A szerelmet és a szeretetet meg kell ünnepelni, mint ahogy a vallási ünnepeket, születésnapokat vagy más évfordulókat is. Annyi viszont biztos, a szerelem egy gyönyörű dolog, amelynek habár hatalmas értéke van, felesleges belőle internetes szenzációt csinálni.
