Menesztette a szerb kormány tisztségéből a múlt héten Aleksandar Obradovićot, a Szerbiai Villanygazdaság első emberét. Túlságosan hosszú hadjárat nem indult ellene, a közvéleményben sem lehetett sokkal több „rosszat” hallani róla, mint más közvállalat vezetőjéről, de mégis felette törtek pálcát. Aleksandar Vučić miniszterelnöknek az utóbbi napi kijelentéseiből érezni lehetett, hogy szikrázik a feszültség a kormány és a villanygazdaság vezetősége között.
A leváltás a Pénzügyi Tanács rendkívüli sajtótájékoztatóját követő napon történt meg, és most már egyre bizonyosabb, hogy „rendkívülisége” éppen abban nyilvánult meg, hogy a közvéleményt felkészítsék erre a döntésre. Szerdán tálcán tálalva sorakoztatták fel Aleksandar Obradović viselt dolgait. Egyebek között azt rótták fel, hogy annak ellenére, hogy a villanygazdaság komoly anyagi gondokkal küzd, a legnagyobb létszámú foglalkoztatottat alkalmazza, és a legmagasabb fizetéseket osztogatja. Mindezt tetőzi, hogy tavaly a befagyasztások és a megszigorítások ellenére még a béreket is hét százalékkal megemelték.
A leváltásához vezető utat egyengette a szakszervezeti vezetőkkel megromlott viszonya is, nem tudtak ugyanis zöld ágra vergődni a közvállalat szerkezeti átalakítását illetően és az elbocsátásra váró alkalmazottak végkielégítésének összegében sem. A szakszervezeti vezetők hatalmas, szolgálati évenként 1200 eurós kártérítést követeltek, a vezérigazgató pedig hajlott is, meg nem is az alkura, és emiatt is késett az átszervezés.
Az „alattvalóival ápolt” viszonyára is sokan panaszkodtak, és a párthovatartozás alapján történő foglakoztatásra. Vállalati körökben arról beszéltek, hogy míg a villanygazdaság terepi munkásaitól a gépkocsikat is bevonta, addig szórakoztatóipari üdvöskék (értsd: sztarletta) munkát és szolgálati autókat is kaptak használtra. Szemtanúk Dragana Miloševićet, a Zvezde granda egyik felkapott balerináját látták szolgálati dzsippel a villanygazdaság parkolójába behajtani.
A kormányfőnél – aki tulajdonképpen kezdeményezte Obradović leváltását – két legújabb típusú Audi gépkocsi vásárlása verte ki a biztosítékot, de tulajdonképpen 2012 szeptembere óta, ahogyan a közvállalat megbízott vezérigazgatói tisztségét tölti be, több kérdésben is nézeteltérések merültek fel.
Az egyik a mintegy 2,6 millió értékű villanyóra beszerzési pályázata volt, amelyet külföldi cégekből álló konzorcium nyert meg. Botrány és elégedetlenkedések övezték a pályázatot, hiszen a hazai villanyóragyártók szerint olyan feltételeket támasztottak, amelyeknek egyedül a külföldiek tudtak eleget tenni. A pályázat lezajlott, de azóta se történt meg Szerbiában a villanyórák digitalizálása.
Azután nevéhez fűződik a romániai szénbeszerzés is, amely esetében azt róják fel, hogy közvetítő magáncégeket alkalmazott, holott Románia és Szerbia között államközi kereskedelmi megállapodás létezik. A közvetítő cégek a szenet tonnánként 13 euróért vásárolták meg, és mire a Szerbiai Villanygazdaság kohóiba érkezett, már 37,5 euróba került.
Nem tiszta üzleti viszonyok kötik a villanygazdaságot bizonyos tanácsadói cégek alkalmazásához sem, amelyek üzleti sikereiről kevés derült ki, viszont kitudódott, ahogy azok alkalmazottjaival közeli viszonyt ápolt Obradović, hiszen egyik korábbi munkahelyén kollégaként dolgoztak együtt. A legtöbb gyanú az egyik amerikai cég cseh leányvállalatához fűződik, amelynek kétmillió eurót utalt át a közvállalat számlájáról.
Botrány övezi a szénbányák és a felszíni fejtők medreinek vízlecsapolását is. A Kolubara „kiszárítása” 14,8 millió euróba került, és a munkálatokat Dragoljub Zbiljić üzletember cége végezte, aki nevéhez 69 millió dináros adóeltitkolás kötődik.
A közvállalat ügyviteli terve nem készült el, de a villanygazdaság új lógójára 42 millió dinárt tervezett elkölteni. Elkészítése 21 millióba került volna, az ismertetését szolgáló marketingtevékenységek pedig 20,9 millióba.
Nem beszéltük még a vezérigazgató gyűjtő szenvedélyéről. A rossz nyelvek szerint 50 000 euróra becsülhető a világ leghíresebb márkáiból összeállt karórakészlete.
