A nők szájából gyakran elhangzik, hogy „Nincs egy ruhám se!”, és kénytelenek beszerzési körútra indulni. A régi szép időkben elég volt bemenni egy nagyáruházba, ahol tetőtől-talpig felöltözhettünk, ma már ennek hiányában vagy a kínai boltban, vagy a piacon, vagy a turkálóban ejthetjük meg a vásárlást. Szándékosan hagytam ki a körkérdésben említett butikot, mert valójában ott ugyanazt az árut kínálják, mint a piacon, csak jóval drágábban. Így van ez a fiatalok körében népszerű menő helyeken is, ahol az úgynevezett márkás ruházatot árusítják, hiszen rengeteg közöttük a hamisítvány. Az üzletek polcain az utóbbi időben egyre több az utánzat, ráadásul ezekből néhány az egészségre is veszélyes. A hamisított termékek listája évek óta nem változik: hazánkban a legjövedelmezőbbek a márkás ruhák mellett a táskák, a kozmetikumok, a játékok, illatszerek, telefonok, műszaki berendezések másolatai, amelyeket minden nehézség nélkül értékesítenek elsősorban a bolhapiacon, de mint már említettem, sok üzletben és butikban is. Az év első felében az ellenőrök mintegy ezer szúrópróbaszerű vizsgálat során 400 ezer hamis terméket foglaltak le és vontak vissza a piacról, illetve a boltokból.
|
Ön hol vásárol ruházatot?
Szavazatok száma: 287 |
Néha lehetetlen megkülönböztetni az eredetit a plágiumtól, mert a hamisítók egyre ügyesebbek. Olyan márkákat választanak hamisításuk tárgyává, amelyek iránt nagy a kereslet. A legnépszerűbbek ilyen téren a Louis Vuitton, a Gucci, a Barberi, a Tiffany, a Prada, a Chanel, a Dior, a Yves Saint Laurent és a Cartier. Így hamis Prada vagy Louis Vuitton táskára ráfuthatunk nem csak a bolhapiacon, hanem például Belgrád központjában is, egy neves üzletben. Még a hozzáértő szemek sem tudják minden esetben megállapítani, hogy hamisítványról van-e szó, a magas ár pedig nem garantálja, hogy valóban eredeti termék látható a kirakatban.
Ha eredeti márkanévvel ellátott, tehát jó minőségű ruhát szeretnénk vásárolni, amely nem esik szét az első mosás során, és nem festi be a bőrünket, akkor csak egy helyre mehetünk: turkálóba. Ott legalább tudjuk, hogy mit kapunk a pénzünkért, hiszen jóval alacsonyabb áron juthatunk hozzá, mint a felsorolt helyek bármelyikén, sőt itt biztos, hogy nem csapnak be bennünket. A használt ruhák főleg Hollandiából és Angliából érkeznek, tehát olyan országokból, ahol sokkal szigorúbban büntetik a hamisítást.
Turkálni ma már nem szégyen, egyre többen választják a ruhabeszerzés e módját. A celebek sem titkolják, hogy olykor a stylistjuk vagy ők maguk is second handben szerzik be a legjobb cuccokat.
Újvidéken is van néhány nagyon jó turkáló, ahova érdemes időnként ellátogatni. Akit nem zavar a jellegzetes fertőtlenítőszag, az egy nagyon kellemes délutánt tölthet el egyedi ruhákra vadászva. Hiszen tudvalevő, hogy itt mindenből csak egy darab van. Tehát, ha nem tesszük a kosarunkba azonnal, lecsap rá más. Nemhiába a turkálók mottója, hogy: „Itt nincs »majd holnap«. Ha te nem veszed meg, megveszi valaki más!”
Azoknak, akik nem szégyellnek a mások által levetett ruhákban pompázni, és élvezettel kotorásznak a jobbnál-jobb márkás cuccok között, azoknak a figyelmébe ajánlok néhány turi-tippet: mindig úgy vásároljunk, hogy az adott darabot be tudjuk illeszteni a meglévő ruhatárunkba, vagy rögtön keressünk hozzá valamit, amivel árnyalatban, anyagban és mintában is harmonizál; az, ami jól mutat a próbababán, nem biztos, hogy ugyanolyan jól mutat rajtunk is, ezért mindent próbáljunk fel ott helyben, mert az üzletből kivitt ruhát nem cserélik ki; soha, tehát soha, semmilyen körülmények között, akármennyire is vonz bennünket, ne vásároljunk olyan ruhát, amibe „bele kell fogyni”, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem szokott bekövetkezni; tüzetesen vizsgáljuk át a vásárolni szándékozott ruhát, nehogy odahaza derüljenek ki a rejtett hibák, mert mint fentebb említettem, nem kötelesek kicserélni a terméket, a használt árura ugyanis nincs garancia; ha nem muszáj, cipőt és fehérneműt ne vásároljunk turkálóban, mert nem egészséges.
A használt ruhákra való vadászat remek időtöltés, csak szekrénnyel győzze az ember lánya. Hacsak nem vezetjük be az „egy jön, egy megy” elvét. Tehát, ha vásárolunk egy új ruhát, a sajátunkból elajándékozunk egyet. Így a ruhatárunkat állandóan frissíthetjük, nem unjuk meg, és a szekrényt sem kell évente nagyobbra cserélni.
