Az illetékesek régóta szajkózzák a villanyáram drágításának szükségességét, de hosszas elodázás és halogatás után a héten mégis robbant a médiában a hír, hogy október 1-jétől a 3,8 százalékkal drágább áramot fogyasztanak majd a háztartások. Ez azt jelenti, hogy átlagos áron, adó nélkül egy kilowattóra 6,6 dinárban kerül majd.
Aleksandar Antić energetikai miniszter a hírt röpke könnyedséggel jelentette be, miszerint a drágítás tulajdonképpen a szerb kormány „sikere”, mert a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások során, a tavaly februárban odaítélt 1,2 milliárd eurós készenléti hitelkeret sorrendben 4. és 5. felülvizsgálata során ugyanis „mindössze” ekkora emelésre sikerült lefaragniuk az IMF emelésigényeit. Azt is hozzátette, szinte minimális teherről van szó, amit sem a lakosság, sem az országos pénzügyek alakulásában nem kell teherként értelmezni. Emiatt inflációs hatástól sem kell tartani.
A szakértők véleménye megoszlik. A gazdasági elemzők arra mutatnak rá, hogy Szerbiában még mindig szociális és nem gazdasági kategória a villanyáram ára. Mint hangoztatják, európai viszonylatban Szerbiában a legolcsóbb, és hamarosan eljön az ideje, hogy a gazdasági tényezők majd tényleges áron fizetik a villanyt, a szegényebb rétegek pedig állami ártámogatásban részesülnek.
Ezt már rég be kellett volna vezetni, és végső ideje a szociális politikát kettéválasztani a gazdaságtól – mondja Danilo Šuković közgazdász –, az előbbiről viseljen gondot az állam, a másik kategóriát pedig piacgazdálkodás szabályaira bízni. A vállalatok sikere vagy bukása a munkájuk és szorgalmuk eredményén múljék, ne pedig más tényezőkön.
A fogyasztóvédelmi szervezetek illetékesei viszont attól tartanak, hogy minden egyes dinár, amivel többet kell fizetni, közvetlen nyomás a családi költségvetésekre. Az államvezetés folyton azon lovagol – mondja Vera Vida, a Szerbiai Fogyasztóvédők Központjának elnöke –, hogy a régióban Szerbiában a legolcsóbb a villanyáram, de ha már összehasonlításokat végzünk, vessük össze a környező országokban és idehaza kifizetett fizetések és a szociális juttatások összegét is, és lássuk, ténylegesen mennyivel olcsóbb Szerbiában az áram, mint másutt. Az állam arról viseljen gondot, hogy a „kivételezettekkel” is megfizettesse az elfogyasztott áramot, és ne csak azoknak a nyakába varrja az újabb terhet, akik eddig is rendszeres fizetőpolgárok voltak – mondja.
Az sem vitás, hogy a villanyáram drágítása közvetlen hatással lesz a többi termék árának emelkedésére, valamint a szolgáltatások díjainak növelésére. Már arról folynak a spekulációk, hogy a vendéglátóipari létesítmények, a kisipari műhelyek tulajdonosai is – akiknek évi villanyáram-fogyasztása nem haladja meg a 30 000 kilowattórát, és érinti őket a drágítás – mindenképp beépítik áraikba a villanyáram drágítását. Akik pedig ezt a múlt évi drágításkor nem tették meg, félve kuncsaftjaik elvesztésétől, most mindenképp megteszik. Lehet, hogy egyszerre számlázzák mindkét áramdrágítást. Sőt, arról is folynak találgatások, hogy a láncreakció nem kerüli el a mezőgazdasági termékek piaci árának növelését sem.
Nem mellékes hír, ami a napokban jelent meg a Deloitte ügynökség összeállításában, miszerint Közép-Kelet-Európa (Oroszország és Fehéroroszország kivételével) legtöbb bevételt megvalósító Top 500 vállalata közül 11 szerbiai. A besorolásban a 101. helyen a Szerbiai Villanygazdaság is helyet kapott, tehát nem olyan vállalatról van szó, amely veszteséget termelne.
Mindez nem elég, csütörtökön Aleksandar Vučić kormányfő az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) küldöttségével folytatott tárgyaláson arra bírta rá tárgyalópartnerét, hogy a Szerbiának jóváhagyott 600 millió eurós hitelből 200 milliót a megbeszélteknél korábban, vagyis már a napokban folyósítsák. Bizonyára nem meglepő, hogy ezt a pénzt épp a Szerbiai Villanygazdaság kapja. Tehát, számítgatások ide, bizonygatások oda, nem a mostani 3,8 százalékos drágítás jelenti majd a mentőövet a közvállalatnak, hogy az előttünk álló télben is folyamatos legyen az ország villanyáram-ellátása.
