Hosszú idő óta nem kísért olyan nagy európai érdeklődés egy magyarországi népszavazást, mint a holnapit, amelyen arról mond véleményt a lakosság, hogy jónak véli-e vagy sem, hogy az Európai Unió menekülteket (vagy migránsokat) telepíthet be az országba akkor is, ha azt az Országgyűlés nem támogatja.
Gyakorlatilag a kormány egy érvényes és eredményes referendummal szándékozik a legszilárdabb alapokra helyezni azt a meggyőződését, amely szerint nem vezet jóra, ha az uniós bürokrácia mindenáron rá akar kényszeríteni egy tagállamot olyan döntés végrehajtására, amely évtizedekre vagy akár évszázadokra, tulajdonképpen örökre megpecsételheti a sorsát. Aki pedig kezdettől fogva látta a veszélyt, azt is tapasztalta, hogy szinte lehetetlen észérvekkel meggyőzni a brüsszeli vezetőket a szemléletük és lépéseik várható következményeiről, esetleg a tisztábban látó polgáraik lesznek hatással rájuk egy-egy, a bizalmukat megvonó választás alkalmával. A minap mondta Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy Magyarország nem megszervezni akarja a migrációt, hanem megállítani. Az Unió vezetősége azonban továbbra is az előbbit teszi.
Az említett szilárd alap pedig azáltal épülhet meg, ha a polgárok nagy többsége személyesen mond véleményt, és utasítja el a kötelező kvótát, vagyis bármilyen betelepítést, amelyet a Parlament nem hagy jóvá.
Az érdeklődés pedig amiatt szokatlanul nagy uniós körökben, mert „hétfőn” már a magyar törvényhozásnak és utána az Uniónak is valamit kezdenie kell az eredménnyel. Magyarországon már azt emlegetik, hogy akár alkotmánymódosításhoz is vezethet egy érvényes és többségében nem szavazatot hozó népszavazás. Az Európai Unió vezetősége meg nyilván egyelőre tanácstalan, mindenesetre aligha fogadja majd lelkesen, ha a magyar polgárok nagy többsége nemet mond. Már csak amiatt sem, mert ragadós lehet a példa, hiszen a kelet-európai tagállamok kormányai, a V4-eké mindenképp, szinte azonos véleményt képviselnek migránskérdésben.
Nem véletlenül említettem „nagy többség”-et, mivel a közhangulatból ítélve előre elkönyvelhető, hogy a szavazók nagyobb része elutasítja a kötelező betelepítést. Ebben az esetben azonban politikailag az sem mellékes – jogi tekintetben mindegy –, hogy milyen mértékű elutasítással tud a kormány Brüsszellel vitát folytatni, illetve a Parlament itthon törvényeket hozni. A kormány a kampányban olyan módon igyekezett „megmozgatni” a szavazókat, hogy pártokon felül álló nemzeti ügyként hirdette meg a népszavazást. A baloldali ellenzék vezérei azonban igyekeztek erről nem venni tudomást, és – ki tudja, meggyőződésből-e vagy csupán kormányellenes megnyilvánulásból – próbálják sikertelenné tenni a népszavazást. Azok tűnnek veszélyesebbnek (elsősorban a szocialisták), akik távolmaradásra buzdítanak. Hazugságot is összehordva, miszerint az Unió például már nem is tartja napirenden a kötelező kvóta témáját, nincs miről szavazni. (Pedig éppen ezekben a napokban jelentek meg a betelepítés fölgyorsításáról szóló hírek. Az Európai Bizottság elnöke pedig arról beszél, hogy az ellenzőknek is hozzá kell szokni a kvótához.) Emlékezhetünk még azonban a tizenkét évvel ezelőtti referendumra, amikor a baloldal szintén kígyót-békát kiabált a kettős állampolgárságról szóló javaslatra, nem is eredménytelenül: hiába nyert támogatást a külhoni magyarok kettős állampolgárságának támogatása, a népszavazáson csupán a polgárok 37 százaléka jelent meg, ezért érvénytelen volt a szavazás. Ezt a kockázatot hordozza tehát magában (és erre játszik az MSZP) ezúttal is. Ennél tisztességesebbnek tűnik azoknak a kispártoknak a kampánya, amelyek igenre, azaz a betelepítés elfogadására buzdítanak rövidlátásuk következményeivel nem törődve.
Az október 2-ai népszavazás sok szempontból sorsdöntő lehet. Európa számára is, mert nem szólam az, hogy Magyarország az egész Uniót védi a kerítéssel – most pedig a problémák széttelepítését szolgáló kvóta ellen szóló referendummal. „Megnézhetné magát” Nyugat, ha most is úgy áramlanának a betelepülők, mint tavaly nyáron. Előreláthatólag egy sikeres magyar népszavazás nem marad hatástalan a kontinens más országaira nézve sem. Mert korántsem biztos, hogy a magyarok fordulnak szembe Európával azáltal, hogy az európai értékeket védik. Vannak, akik már ráébredtek erre. Csak remélni lehet, hogy a többiek nem túl későn fognak.
