Egyenruha

Egyelőre még nem tudni, mikor vezeti be az oktatási minisztérium az iskolaköpenyeket, de ha azt nézzük, hogy decembertől gőzerővel folynak az előkészületei, értelemszerűnek tűnik, hogy idén szeptembertől már hatályos lesz a miniszteri rendelet.

Nem véletlen, hogy hatalmas vihart kavart az egyenruhák újbóli bevezetése. Sok ugyanis az ismeretlen tényező, s inkább találgatás folyik, semmint egy megalapozott javaslat kritikája.

December közepén a minisztérium átiratot küldött az iskolákba, s ebben megszabta, milyen lépéseket kell az iskoláknak követniük, hogy egyszer csak eljussanak valamilyen eredményig. Először is tájékoztatni kell a diákokat és a szülőket is arról, hogy várhatóan ismét lesz iskolaköpeny. Előzetes véleménynyilvánítás is lehet osztályfőnöki órákon, az érvek felsorakoztatása mellette és ellene.

Az iskolaköpeny bevezetésének célja, hogy az egyenruha eltakarja a szociális különbségeket és csökkenjen az iskolai erőszak. Gyakran ugyanis kiközösítik, megalázzák azokat, akiknek nincs divatos ruhája. Ezenkívül azt is tapasztaljuk, főleg a középiskolákban, hogy leginkább a fiatal lányok nem megfelelő öltözékben járnak iskolába. Túl rövid szoknyában, rövidnadrágban, kisminkelve, festet hajjal és festett körömmel.

Az iskolák házirendje tiltja a kihívó és nem megfelelő öltözködést, csakúgy mint a sminket, körömfestést ebben a korban, ám nagyon nehéz kordában tartani azokat, akik divatosan és az iskolát nem tisztelve, esti sminkben, kihívó ruhában jelennek meg a tanintézményekben. Az általános iskola kötelező, tehát onnan még csak nem is küldhetik haza a gyermeket. Középiskolában lehet ugyan magaviseletei megrovókat adni a fegyelmezetleneknek, de hogy mekkora ennek a haszna, nem tudni, ugyanis főként nyáron úgy tapasztaljuk, hogy a tanulók egy része fittyet hány az iskola házirendjére.

A minisztériumi utasítás szerint a tájékoztatást követően egy rajzpályázatot kell az iskolának szervezni. A tanulók lerajzolják vagy otthon, vagy az iskolában rajzórán, hogy milyen egyenruhában szeretnének járni a jövőben. Az elkészült munkákból kiállítást kell szerveznie az iskolának, majd a kiállított művekre titkos szavazással szavaznak az iskola tanulói. Ezt követően egy körkérdést is végeznek minden osztályban, és tulajdonképpen így születik meg az eredmény, hogy egyik vagy másik iskolában támogatják-e a tanulók az egyenruha bevezetését vagy sem. Akkor számít támogatottnak a kezdeményezés, ha a tanulók 50 százaléka plusz egy szavazat szól a bevezetés mellett. Arról nem szól a miniszteri utasítás, hogy a körkérdés eredményét el kell-e az iskoláknak juttatni a minisztériumba vagy sem, s ott aztán az egyesítés után döntik el, hogy országos szinten sor kerül-e az iskolaköpeny bevezetésére vagy sem.

Amikor még csak felröppent az iskolaköpeny bevezetésének lehetősége, sokak szeme előtt a régi kék iskolaköpenyek lebegtek. A fentiekből azonban kiderül, hogy szó sincs a munkásköpenyekre hasonlító egyenruhákról. Dönthetnek a tanulók amellett is, hogy csak egyszerű felső lesz az egyenruhájuk meg úgy is, hogy ing, nadrág vagy szoknya jelenti majd az uniformist. Az eddigiekből úgy tűnik, minden iskola maga döntheti el, hogy diákjai miben járjanak majd iskolába, ha a minisztériumi rendelet kötelezi az iskolákat erre.

Bármilyen elegáns is legyen az egyenruha vagy iskolaköpeny, a szülők úgy tartják (több iskolában is a szülők tanácsán, meg szülői értekezleteken téma volt ez), az nem fogja eltakarni a szociális különbségeket. Az otthoni nevelés lehet hatékony abban, hogy a gyerekek ne csúfolják ki egymást, mondják. És abban sem kell reménykedni, hogy bármilyen egyenruha eltakarja majd a drága tornacipőket, nadrágokat. Természetesnek vehető, hogy a szülők menekülnek az újabb kiadások elől. Egyik szülő kérdésünkre azt mondta, már csak a fizetést nem a szülők adják a tanároknak, egyébként havonta küldenek pénzt tisztítószerekre, vécépapírra, fénymásolásra, veszik a tankönyveket, a füzeteket, miközben mindenki arról beszél, hogy az általános iskolai oktatás ingyenes. A szülők amiatt is aggodalmaskodnak, hogy ha mégis teret nyerne az iskolaköpeny bevezetése, akkor hány darab egyenruhát kell majd a gyereknek venni. Nyilván egy nem lesz elég. S az is kérdés, kell-e majd téli meg nyári váltást beszerezni.

Az egyik szabadkai iskolában már túl vannak az első körben végzett szavazáson. Kiderült, hogy egyik-másik osztályban csupán hárman-négyen voksoltak a köpeny bevezetésére. A gyerekek kérdésünkre azt mondták, mindenkinek megvan a maga személyisége, és ezért olyan ruhákban járnak, amilyenben jól érzik magukat. Nem szeretnének sem egyforma pólóban, sem egyforma mellényben, kabátkában lenni. Ragaszkodnak saját ruháikhoz.

Ha a szülő nem fizeti az egyenruhát, akkor marad az iskola. Az iskolákban az igazgatók azt állítják, nem tudják finanszírozni az iskolaköpenyt sem a nehéz szociális helyzetben lévő diákjaiknak, sem az egész iskolának. Ha ez így van, maradt a következő forrás: az önkormányzat, amely az általános iskolák fenntartója, vagy az állami költségvetés.

De nemcsak a köpenyek finanszírozása bizonytalan, hanem az is, hogy mi legyen azzal az általános iskolással, aki köpeny nélkül jelenik majd meg az iskolában. Haza nem lehet küldeni, mert az általános iskola kötelező. Ilyen gondja azoknak az iskoláknak már most is van, amelyekben a diákok cipőt váltanak megérkezéskor. Aki nem hozott magának „benti” cipőt, azt sem küldik haza, hanem megmosatják vele az utcai cipőjének talpát és úgy mehet be az osztályterembe.

Amennyiben mégiscsak lesz iskolaköpeny, felvetődik a kérdés, hogy a diákok mindennap hazaviszik azt magukkal, az utcán is abban járnak, vagy az iskolában hagyják és megérkezéskor bújnak bele. Ha ez utóbbi változat mellett dönt a többség, akkor ott, ahol most még nincs, szekrényeket kell építeni, hogy legyen hol tárolni az iskolaköpenyeket.

A látszólag egyszerűnek tűnő kezdeményezésnek számos velejárója van. Jó, hogy a minisztérium idejében hozzáfogott az előkészületekhez, mert így talán lesz idő arra, hogy minden szempontot megvizsgáljanak, s ha van bölcs döntés ez ügyben, akkor úgy döntsenek.