A választási fáradtság időszaka

A választások előtti időszakban a politikusok és támogatóik a szavazatok megszerzéséért politikai, választási kampányt folytatnak. Ennek során különféle hirdetésekkel és más módszerekkel igyekeznek meggyőzni a választókat, hogy szavazzanak rájuk. Nyilvánvalóan csak a választók töredéke ismeri személyesen a jelölteket, a többségnek csak részleges ismeretei lehetnek róluk. A tájékozott választó a jelölt programjának megismerése mellett más forrásokból származó információk alapján mérlegel és dönt, hogy kire adja le voksát. Az átlagos választó ennél még kevesebb ismerettel rendelkezik, hiszen nem olvassa el a jelöltek és a pártok hivatalos politikai programját, hanem kifejezetten a választók gyors megnyerését célzó kampányanyagok, köztük a plakátok, a szórólapok, a nyomtatott és az elektronikus médiában megjelenő hirdetések alapján mérlegel és dönt. Közben a politikusok kampányrendezvényeken igyekeznek közvetlen kapcsolatot kialakítani a választókkal, akiket igyekeznek megnyerni maguknak programjukkal, személyiségükkel és ígéreteikkel. Gyakorlatilag paktumot kötnek a politikusok a választókkal. A politikusok teljesíthető ígéreteket tesznek, amelyeket teljesítenek is, ezért cserében megkapják a választók voksait. Ideális körülmények között, ideális helyen ez így zajlik.

Mifelénk ez a paktum sokszor másképpen működik. A választási kampány errefelé a lehetőségek időszakát jelenti a politikusoknak, hogy programjukat népszerűsítsék, személyes erényeiket bemutassák és politikai befolyásukat növeljék. A többségről a következő választásig általában hallani sem lehet. A választók számára pedig többnyire az ígérgetések időszakát jelenti a kampány már évtizedek óta. Egy átlagos választónak a választási kampány időszaka sokszor a személyes életterébe betolakodó politikai marketing és a politikai roadshow időszakát jelenti. Miközben a választási jelöltek reális vagy irreális ígéretekkel bombázzák, hogy elnyerjék a szimpátiáját és megszerezzék a szavazatát. A választók viszont jól tudják, hogy a programok teljesítésére és az ígéretek betartására nem szabad mérget venni, mert ezek nem jogi elvárások, hanem erkölcsi vállalások. Vagy teljesülnek, vagy nem. Az elmúlt egy-két évtizedben ígértek már a politikusok fűt-fát. Közben az üres ígéretekkel megtelt a padlás, és az emberek nem jobban élnek, hanem egyre nehezebben boldogulnak. A választók pedig nem hangzatos politikai szlogenekben és ígéretekben, hanem a saját életminőségük állapota és a teljesített ígéretek alapján szemlélik a politikum ténykedését. A szavazatáért cserébe a választó azt várja el a mindenkori döntéshozóktól, hogy pártállástól függetlenül képviseljék az érdekeit és tegyék élhetőbbé az országot, valamint javítsanak az ő és a családja életminőségén. A nagypolitika viszont többnyire egyáltalán nem érdekli.

A sok beteljesítetlen ígéret és a nehéz boldogulás miatt szerintem az emberek csalódtak a politikában, sokan nem hisznek abban, ha kimennek szavazni, akkor ténylegesen tehetnek valamit a sorsuk jobbításáért. A választásra politikai színjátékként tekintenek. Sokan teljesen érdektelenné váltak és egyszerűen nem vesznek részt a voksoláson már évek óta. Tovább ront a helyzeten, hogy választási fáradtság tapasztatható a lakosság körében. A szavazóknak elegük van a választásból, hiszen öt év alatt már a negyedik választásra készül az ország, lévén, hogy áprilisban elnökválasztást tartanak. A szinte minden évre jutó előrehozott választásokat pedig elsősorban pártpolitikai meggondolásból szervezték. Ezt a szavazók is jól tudják, ami tovább erősítheti a jövőben a választás iránti fásultságot.