A héten Isa Mustafa miniszterelnök is aláírta, így hatályba lépett az a koszovói kormányrendelet, amely szerint minden a JSZSZK, illetve a Szerb Köztársaság nevére bejegyzett ingatlan tulajdonjoga ezentúl Koszovót illeti meg. A magántulajdon szentségére hivatkozó Hashim Thaci elnök szerint Szerbia nem jogutódja Jugoszláviának, ezért a koszovói kormány igazságos és alkotmányos döntést hozott. A belgrádi kormány természetesen nem fogadja el a pristinai kabinet döntését, és ezzel a tulajdonjogi perpatvarral a Szerbia és Koszovó közötti viták sora újabb muníciót kapott.
De mi is a vitatott döntés pontos tétje? A Koszovó területén található termőföldek 29 százaléka van szerb tulajdonban, emellett több mint 1,2 millió négyzetmétert kitevő hivatali épületről, 145 ezer négyzetméternyi üzlethelyiségről, több mint 24 ezer négyzetméter lakóterületről és több mint 750 ezer négyzetmétert kitevő más objektumról – például étteremről, sportpályáról vagy üdülőről – van szó. Szerb állami részesedés van a Trepča bányában, a Brezova Síközpontban, a Lola Lešak vállalatban, a Kosmetprevozban, állami tulajdonú a most kisajátításra ítélt Szerbiai Vasutak, a Szerbiai Villanygazdaság, a Srbijašume Erdőgazdálkodási Közvállalat, a NIS Jugopetrol, a Zubin Potok, a szerb posta, a pristinai reptér, a Šara Nemzeti Park és mindezek infrastruktúrája. A Belgrádi Gazdasági Kamara a szerb vállalatok koszovói vagyonát 1,5 milliárd dollárra saccolja, a Világbank adatai szerint pedig a koszovói bányakincs 20 milliárd dollárt érhet, és a lignitbányászat elindításával több mint 35 munkahely nyílhatna meg. A becslések szerint a Koszovóban található szerb vagyon összesen 220 milliárd dollárt tesz ki. Koszovóból 1999 után több mint 30 ezer szerb család költözött ki, az ő hátrahagyott vagyonuk értékét 4 milliárd dollárra taksálják. Az 1999-es eredeti, Belgrádba csempészett kataszteri nyilvántartás szerint Koszovó tulajdonának 58 százaléka Szerbiát illeti meg. E tulajdon egy részének az illegális privatizációjával közel 300 millió euró folyt be a koszovói privatizációs ügynökség kasszájába.
De nem csak szerb földek és ingatlanok gyarapítják a koszovói hozományt. A jugoszláv állam 1960 és 1990 között 17 milliárd dollárt ruházott be ebbe a déli tartományba, ehhez Szerbia nagyjából 5,5 milliárddal járult hozzá. 1990 és 1992 között további tízmillió dinárral, 1998-ig pedig további csaknem 178 millió márkával támogatta Koszovó fejlődését. A közös államban keletkezett, csaknem 1,2 milliárd dolláros tartományi külső adósságot Szerbia törleszti, ami például egyáltalán nem zavarja a pristinai politikusokat. A hátramaradt adósság most nagyjából 630 millió dollár. Koszovó tartozása a szerbiai vállalatok felé sem csekély, legalább 250 millió eurót tesz ki.
Már a korábban kisajátított szerb vagyon érdekében is Belgrád eredmény nélkül próbálkozott védelmet találni az ENSZ-ben, a Polgári Misszióban és az EULEX-ben. Miután nem ismeri el Koszovó függetlenségét, a problémát a Nemzetközi Igazságszolgáltató Bíróságon sem tudja megoldani, hiszen ott csak országok közötti pert vezetnek. Pedig a probléma látszatra pofonegyszerű. Minden vagyonnak van gazdája, ezekről szerződések és kataszteri nyilvántartások tanúskodnak. Minden kölcsönnek és adósságnak is van „tulajdonosa” – ezeket is szerződések igazolják. Ha megöröklöm a nagynéném vagyonát, rám száll az adóssága is. Vagy mindkettő, vagy egyik sem az enyém.
Ennél jóval bonyolultabb esetekben a jog persze nem jelent mindig kézenfekvő megoldást. Belgrád logikája, mely szerint egy szerb kormánydöntéssel felülírják a „tartományi” határozatot, pontosan annyit ér, mint halottnak a csók. A kérdésben most úgy látszik, ismét csak Brüsszel gyámságával meghozott politikai megállapodás születhet. A tárgyalási aréna – Szerbia rovására – most váratlanul kitágult: Pristina a csalibot végén a szerb községek közössége létrehozásának régóta ígérgetett kilátását lógathatja Vučićék orra elé, miközben Szerbia jószerivel gúzsba kötve táncol. Minden politikai tényező csak annyira erős, amennyi hatalma és vagyona van. Koszovó a szerb vagyon kisajátításával nemcsak a szerb kormány, hanem a majdani szerb községek közössége lába alól is kihúzta a szőnyeget. Szerbia és a koszovói szerbek pedig sokat ezúttal valószínűleg Brüsszeltől sem remélhetnek.
