Mindenekelőtt tegyük érthetővé a cím első két szavának a jelentését: A déjà vu franciául: már láttam, vagy amikor valaki úgy érzi, hogy a konkrét helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna.
Ezzel kapcsolatban a miniszterelnöknek a választási kampány előtt tett hangzatos nyilatkozatából kell kiindulni, amely szerint 2017 a szürkegazdaság elleni küzdelem esztendeje lesz. Ennek a sikere érdekében ugyanis az állami szervek igyekeznek mindent megtenni. Kétségtelen, hogy pénzügyi szempontból meglehetősen nagy tétje van az elképzelés minél teljesebb megvalósításának, hiszen Szerbiában nagyjából harminc százalékra rúg az adó fizetését mindenáron megkerülni igyekvők aránya. Azonban azt is tudni kell, hogy a feketézés nem kizárólag balkáni jellegzetesség. A fejlett országokban, elsősorban a nagyvállalkozók, komoly pénzeket fizetnek azoknak a jogászoknak, akiknek sikerül hézagot találniuk a törvényeken, és ezáltal lényegében legálissá tehetik munkaadójuknak az adózás alól való kibúvást.
Az adófizetés elkerülése meglehetősen nagy csapás minden állam költségvetésére, ezért egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy a hatalom minden eszközt bevet ennek megakadályozása vagy legalábbis csökkentése érekében.
A napokban olyan hír kapott szárnyra, hogy a pénzügyminisztérium törvénytervezetet készít, amely arra kötelezne minden vállalkozót, hogy beszerezze a közte és az adóhatóság közötti online, azaz állandó kapcsolatot biztosító pénztárgépet. Ezzel ugyanis az adóhivatal bármikor ellenőrizhetné az illető pénztárának forgalmát. Ez a későbbiekben alapul szolgálhatna a befizetendő adóval kapcsolatos adatok megállapítását illetően.
Már az ötlet kipattanásakor neves közgazdászok felhívták a figyelmet arra, hogy ez a módszer nem fog eredményre vezetni, mert az adóhatóság és az adózást elkerülni igyekezők közötti macska-egér harcban az utóbbiak folyamatosan előnyben vannak. Vagyis sokkal jobban tudnak trükközni, mint az állami szerv illetékesei. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen ötlet megvalósítása érdekében az államnak is meglehetősen mélyen a saját(?) zsebébe kellene nyúlnia, hiszen az online kapcsolattartáshoz szükséges műszaki felszerelés nem olcsó.
Egyébként, ha az elképzelés törvény formájában is hatályba lépne, a vállalkozók hozzávetőleg 100 millió eurós kiadással számolhatnak. A hozzáértők szerint ugyanis ennyibe kerülnek a teljes vállalkozási szférában kötelezővé váló kasszagépek. Talán nem véletlenül tették többen is szóvá, hogy az akcióból tulajdonképpen azok (minden bizonnyal a „tűzhöz” közeli) gyártók és forgalmazók egy igen szűk csoportja húzna hasznot, akiket a kormány meghatalmazna a készülékek elkészítésére és értékesítésére.
Hozzáértők szerint sokkal jobb eredményre lehetne jutni, ha szakmailag fejlesztenék az adóhivatalt, valamint a jelenleginél nagyobb önállóságot biztosítanának a számára. Ezzel ugyanis elejét lehetne venni annak, hogy magas politikai körökből bárki egy telefonhívással –úgymond – a felügyelőknek „javasolná” az ellenőrzést egyik vagy másik cégben, illetve elejét venné a tervezett rovancsolásnak, s ezzel megakadályozná a nyilvánvaló visszaélések felfedését.
A szóban forgó kasszákkal kapcsolatban azt is tudni kell, hogy ezeknek az alkalmazása nem új keletű térségünkben. Egy évtizeddel ezelőtt már kötelezték a vállalatokat és a vállalkozókat az állandó kapcsolattartásra alkalmas pénztárgépek üzembe helyezésére, de sok helyen kiderült, hogy teljesen hiábavaló a kis antennával ellátott mütyürnek a kasszagépekkel való összekapcsolása, mert az adóhivatal nem rendelkezett a vételt biztosító felszereléssel.
Ebből eredően nem nehéz leszögezni, hogy egy déjà vu-ötletről van szó, amely egyszer már bizonyította életképtelenségét és sikertelenségét.
