Szerbia egyike azon ritka országoknak, ahol a vállalkozók büntetlenül hanyagolhatják el, akár szándékosan is, az adók és a járulékok befizetését. Pedig ennek a kötelezettségnek a teljesítése a világ legtöbb országában igen szigorú feltételekhez van kötve. Az Európai Unióban, pontosabban Németországban, ez bűncselekménynek számít, s a felelőtlen munkaadó akár öt év börtönbüntetést is kaphat, ha a felügyelőség minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy akár szándékosan, akár pénzhiány miatt három hónapnál hosszabb ideig nem fizette a munkásai bére után a kötelező járulékokat.
A szerbiai szakszervezetek egyike-másika már évek óta követeli a kormánytól, hogy foganatosítson hatékony intézkedéseket, hiszen semmiképp nem nevezhető elfogadhatónak vagy tolerálhatónak, hogy a munkás, aki negyven évig jórészt csak a munkájával törődött, és azzal a meggyőződéssel dolgozott, hogy a megfelelő munkakor és életkor után élvezheti a nyugdíjat, amikor átadja a nyugdíjaztatási kérelmét, kiderül, hogy a munkaadója már ki tudja mióta nem fizeti a járulékot, tehát nem vonulhat nyugállományba.
Ennek előzményeként a dolgozók ez a jelentős része, egyes felmérések szerint legalább háromszázezer, nem kapja meg idejében a fizetését. Ez legtöbb esetben azt is jelenti, hogy a munkaadójuk a járulékokat sem fizeti be.
A gondok akkor sokasodnak, amikor az ilyen cégek csődbe mennek vagy felszámolják őket. Rendszerint ilyenkor derül ki, hogy mekkora a tulajdonos lemaradása az adók és a járulékok fizetését illetően. Az állam vezetése eddig igyekezett különféle intézkedésekkel „kártalanítani” az embereket. Rendszerint azzal, hogy a munkaadó helyett befizette(?) a nyugdíj-biztosítási járulékot, s ezzel lehetővé tette az idős dolgozóknak, hogy nyugdíjba mehessenek. 2003 és 2013 között legalább 60 milliárd dinár úszott így el a köztársaság költségvetéséből.
Az ezzel kapcsolatos dolgok ellenőrzésében egyébként az adóhatóság az illetékes. A felügyelői bármikor számon kérhetik a vállalkozás tulajdonosától, hogy befizette-e a járulékok, s ha ezt nem tette meg, akkor akár bűnvádi feljelentést is tehetnek ellene.
A téma kapcsán a folyton kukacoskodó (általában ellenzéki) újságírók tájékoztatást kértek az adóhatóságtól, de onnan semmilyen válasz nem érkezett. Ebből, némi rosszmájúsággal, esetleg arra is lehet következtetni, hogy ők is kaptak „fentről” egy-két telefonhívást, hogy melyik cég esetében tekintsenek el az ellenőrzésektől, illetve mellőzzék a szabálysértési, esetleg bűnvádi feljelentések megtételét. Pedig – elvileg – az adóhatóság független állami szerv!
Ezt a feltételezést támaszt(hat)ja alá a rokkant- és nyugdíj-biztosítási alap igazgatóbizottságának egyik, korábbi tagja, aki váltig állítja, hogy soha nem tették közzé az adósok listáját. Okkal hihető, hogy nem önszántukból.
Azt is szem előtt kell tartani, hogy az ilyen magatartás az EU-ban teljesen elfogadhatatlan. Egy magas rangú képviselő nemrég néhány mondattal eloszlatta azon kételyeket, hogy ha valamikor Szerbiának sikerül bejutnia az Európai Unióba, folytathatja ezt a gyakorlatot. Szerinte ugyanis az állam feladata, joga és kötelessége, az irányítása alatt álló intézmények útján, ellenőrizni és esetleg büntetni a hatályos törvényeket mellőzőket. Márpedig ha ezt nem teszi meg, akkor Szerbia még nagyon sokáig várhat a csatlakozásra. Ahogy az említett képviselő mondta: „Akkor nincs miről beszélni!”.
Az ezzel kapcsolatos politikai demagógián túl tudomásul kell venni, hogy a törvények betartása még akkor is elkerülhetetlen, ha ez valakinek nincs ínyére.
Ha másképpen nem megy, akkor börtönbüntetéssel való fenyegetéssel és kiszabással.
