A vezető politikusok már tavaly hangoztatták, hogy az idén, ha nem is látványosan, de erőteljesen növekedni fog a gazdaság, s ezáltal érezhetőn javul az ország pénzügyi helyzete is. Az optimista nyilatkozatokkal, mint mindig, ezúttal is a miniszterelnök járt az élen, s nem egy alkalommal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 2017-ben legalább 3, de az sincs kizárva, hogy 3,5 százalékos lesz a növekedés. Mondta mindezt úgy, mintha az égiek is tőle kérnének engedélyt az időjáráshoz. Mivel – természetesen – ez nincs így, az anyatermészet már az év első negyedében megmutatta, hogy „ki az úr a házban”. A szokatlan tavaszi hideg, a fagyok és a hó óriási károkat okozott a Közép-Szerbia mezőgazdaságában húzóágazatnak számító málnatermesztésben, s most már egyértelmű, hogy sem az oroszok, sem a kínaiak nem fognak sokat fogyasztani ebből a gyümölcsből. Az eredő veszteséget pillanatnyilag nehéz volna kiszámolni, de a 70 százalékos kár meglehetősen intő körülmény.
Mivel a szegény embert az ág is húzza, a negyedévi statisztika precízen azt is kimutatta, hogy az energiatermelésben, az időarányos tavalyihoz viszonyítva, csaknem 23 százalék volt a visszaesés. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a kormány elnöke a május elsejei kolubarai felszíni fejtésű szénbányában tett látogatása során „bőkezűen” 250 millió euró beruházását ígérte, ennek köszönhetően a bánya elérheti a tavalyi termelési szintet. Közvetve ez azt jelenti, hogy zuhanásszerűen csökkent a lignit kitermelése, s ez alaposan kihatott a hőerőmű(vek) teljesítményére is.
Ezt a hanyatlást a lakosság nem igazán vette észre, hiszen egész télen volt elegendő elektromos energia. Habár a villanygazdaság illetékesei nem is egyszer arra kérték a polgárokat, hogy takarékoskodjanak az árammal, mert nincs kizárva a korlátozás. Akkor a köznép nem tudhatta, a napokban azonban az ellenzéki sajtó megírta, hogy az EPS fél éven át folyamatosan behozatalra szorult. Hogy ez mennyibe került az országnak, minden bizonnyal később fog kiderülni. Annyi bizonyos, hogy a környező országok nem Isten nevében segítették ki a szerbiai villanyosokat.
Az energetikai szektorban tapasztalt nagyméretű visszaesést a vállalat menedzsmentje a rossz időjárással indokolta, de tette ezt olyan naivan és bugyután, hogy már a második mondatnál megbukott az érvelés. A környező országokban, pontosabban Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában ugyanis ezen a téren növekedés volt tapasztalható.
Az idénre tervezett gazdasági növekedés kétharmadának az első három hónapban történt „elvesztése” erősen kétségbe vonja az előrejelzett három százalékot, habár egyes (nyilván kormányközeli) szakemberek szerint bizonyos részben ezt pótolni fogja a szolgáltatási szektor és a kiskereskedelmi forgalom, hiszen az utóbbi időben növekedtek a fizetések és a nyugdíjak(?!) is. Azt azonban a nyilatkozók egyszerűen elhallgatják, hogy a nyugdíjak másfél százalékos emelésének igen sok polgártól az állam a 25 százalékát azon nyomban visszavette. Pontosabban, oda sem adta. Ugyanakkor a kiskereskedelmi árak folyamatosan emelkednek. Ezért fordulhatott elő, hogy az úgynevezett fogyasztói kosár értéke ezer dinárral meghaladja a családok havi bevételét.
A vásárlói erő alakulását hűen érzékelteti a zöldségpiac is. Például Zentán egy hét alatt szinte felére, vagyis 130-ról 70 dinárra csökkent az újkrumpli ára, de a többi termény esetében élelmiszernél sem kedvezőbb a helyzet.
A gazdasági fellendülésre tehát még várni kell, mert hiába a politikusok populista derűlátó nyilatkozata. Nem mind arany...
