Minden bizonnyal még sokan emlékeznek arra a nem régi országos botrányra, amely azért tört ki, mert néhány nagyobb városban a lakók egy része horribilis összegre szóló számlát kapott a villanygazdaságtól. Abból minden esetben az derült ki, hogy az illető az átlagos fogyasztásához viszonyítva többszörös mennyiségű elektromos energiát fogyasztott el. Amikor kitört a gyalázat, a villanygazdaságban és a leolvasással megbízott magánvállalatban is belső vizsgálatot tartottak. Ebből kiderült, hogy a leolvasással megbízott személyek ahelyett, hogy leolvasták volna az árammérők állását, egyszerűen a hasukra csapva beírtak mindenféle fiákerszámot. Ezeknek az adatoknak azonban az égvilágon semmi közük nem volt a valós állapothoz, hiszen az illetők még azt a fáradságot sem vették, hogy belenézzenek az érintett polgárok korábbi adataiba, és ahhoz igazítsák az általuk „megállapított” fogyasztást.
A polgárok ezzel kapcsolatos felháborodása olyannyira magasra csapott, hogy eljutott a miniszterelnöki (jelenlegi államelnöki) irodáig is. A kormány első embere igen élesen bírálta is ezért a konzorciumot, de úgy tűnik, ez csak amolyan „kirakatkritika” volt, amely a polgárok megnyugtatására szolgált. Legalábbis erre lehet következtetni a későbbi eseményekből.
A közelmúltban ugyanis lejárt az illető cég ilyen vonatkozású megbízatása és a Szerbiai Villanygazdaság új közbeszerzési pályázatot írt ki, amelyre csupán két érdeklődő vállalkozása pályázott. Az egyik, természetesen, a szarvashibákat elkövetett volt, a másik viszont a kitűzött követelmények egyikének sem tett eleget, így a villanygazdaságnak gyakorlatilag nem volt választási lehetősége és a 3 millió villanyóra leolvasásával havi 123 millió dinárt, vagyis egyenként 41 dinárért ugyanezt a céget bízta meg.
Egyébként utólag az is kiderült, hogy a szóban forgó vállalkozás tulajdonképpen munkások kiközvetítésével, vagyis jassznyelven mondva, „fejvadászattal” foglalkozik, s a leolvasást csak amolyan melléktevékenységként végezte, és végzi a jövőben is.
Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a 41 dinárnak csupán a töredékét kapják azok a személyek, akik a munkát elvégzik. Érthető hát, hogy meglehetősen nagy haszonról van szó.
Még ennek tudatában is a napokban számos neves szakember úgymond fejcsóválva vette tudomásul a villanygazdaság illetékeseinek ez irányú döntését, hiszen egyszerűen felfoghatatlan, hogy az ország legnagyobb közvállalata ugyanannak a személynek a vezetése alatt álló és tulajdonában levő céget foglalkoztatja, amelyik meglehetősen nagy kellemetlenséget okozott a lakosok tízezreinek, ugyanakkor alaposan megtépázta a villanygazdaság, de ezáltal a kormány tekintélyét is. Az is elgondolkodtató, hogy a munkára igényt tartó két pályázó közül az egyik eleve úgy lépett fel, hogy még véletlenül se kapjon megbízatást, vagyis igyekezett „állva” hagyni az egyetlen pályázót. Érdekes lenne figyelemmel kísérni, hogy egy majdani másik közbeszerzésnél nem alakulnak-e fordítva a szerepek.
Egyébként az észszerűtlen vállalatvezetés (és a nép pénzének elherdálása) meglehetősen feltűnő példája, hogy ugyancsak a villanygazdaság, természetesen a törvényes keretek között, megbízott egy multicéget azoknak a villanyóráknak a leolvasásával, amelyekhez elegendő egy úgynevezett okostelefon és a rá feltöltött megfelelő program. Pedig talán jóval olcsóbb lett volna, ha saját részére rendel egy erre alkalmas programot és azt az idők végezetéig használhatja. Vagyis nem kellene évente sok millió dinárt kifizetnie az ilyen módszerű leolvasásért.
Mindez azonban csak akkor lenne teljesen világos, ha valaki kiderítené, hogy a két vállalkozás tulajdonosa(i) mennyire áll(nak) közel a hatalmi garnitúrához.
