Elsősorban a legfelsőbb politikai körökben nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy a veszteségekben fuldokló JAT légitársaság iránt némi érdeklődést mutatott az Egyesült Arab Emirségek Etihad nevű cége, majd sikerült is megegyezni a stratégiai partneri viszonyt illetően. Akkoriban a kormány egyszerűen elutasított minden olyan követelést, amely arra irányult, hogy tárja a nyilvánosság elé a szerződés részleteit. Azzal érvelt, hogy az újdonsült partner a titkolózást szinte feltételként szabta. Amint azonban lenni szokott, s a népi mondás is tartja, „a titkot előbb-utóbb a tyúk is kikaparja”.
Azóta hol az egyik bennfentes szólta el magát, hol pedig az állandóan kukacoskodó újságírók jutottak adatokhoz, s ezekből kiderült, hogy az Air Serbia névre keresztelt légitársaság 49 százalékos tulajdonjogával az arabok olyan feltételekhez jutottak, amelyekről talán még ők sem mertek álmodni.
Már az együttműködés legelején a szerb állam magára vállalta a JAT által felhalmozott adósságok törlesztését, ezenkívül az adófizetők pénzéből minden évben igen komoly összeggel támogatta a vegyes tulajdonú társaságot. Ezzel azonban csak azt tudta elérni, hogy az AIR Serbia nem volt veszteséges.
A féligazságokkal való manipulálást illetően a múlt évre vonatkozó ügyviteli eredmény nyilvánosságra hozatala tette fel a papkévét. Annak ellenére ugyanis, hogy a cég mérlegét február 28-án lezárták, vagyis az illetékesek aláírták, a felügyelőbizottság, élén a belgrádi polgármesterrel, csak augusztus 9-én látta jónak közzétételét. Mégpedig önelégült megjegyzéssel, miszerint hatalmas sikert ért el az Air Serbia, hiszen 2016-ban 105 millió dinár (nagyjából 900.000 euró) profitot „termelt”. Alapjában véve ezt az összeget is elismeréssel kellene tudomásul venni, ha közben nem derül ki, hogy az elmúlt esztendőben a kormány 4,95 milliárd dinárral, vagyis 40 millió euróval támogatta a közös légitársaság ügyvitelét. Ehhez képest a kimutatott 900.000 eurós profit elenyésző és inkább nevetséges, mintsem figyelemre méltó. Talán mondani sem kell, hogy a felügyelőbizottság elnöke ezt a tényt „elfelejtette” közölni. Ezzel szemben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a közös vállalat a szóban forgó összeg után befizette a profitadót. Az összegről pedig csupán az ellenzéki sajtó tett említést, ami érthető, hiszen alig 4000(!) euróról, vagyis az éves haszon 0,47 százalékáról van szó. Talán nem mellékes, hogy a törvény értelmében más vállalatok 15 százalékos profitadót fizetnek.
Fent említettük, hogy a stratégiai partneri viszony létrehozásakor a kormány vállalta a 2013 előtt felhalmozott adósságokat. Hatalmas pénzről, pontosabban 140 millió euróról van szó. Ha ehhez hozzáadjuk az azóta az Air Serbiának juttatott állami támogatásokat, kiderül, hogy sokkal észszerűbb lett volna végleg lemondani a légiforgalmi vállalatról, tehát felszámolni, s ezzel jelentős összeget spórolhatott volna meg a kormány. Így viszont okkal merül fel a kérdés, hogy ki járt jól ezzel az együttműködéssel. Mérvadó szakemberek szerint az Etihad Szerbia személyében rálelt az aranytojást tojó tyúkra és a Belgrádban való megjelenése óta folyamatosan viszi az itteni adófizetők pénzét.
Mintha nem ők, hanem mi lennénk az olajsejkek.
