Rekordot döntött az idei Interetno Fesztivál. Esténként a fél város ott volt a szabadkai Városháza tövében a színpad körül, hogy láthassa a különböző népek kultúrájának egy kis szeletkéjét. A rendezvény szlogenje: Megérkezett a világ Szabadkára – ezt a műsorvezetők többször is elmondták a korábbi rendezvényeken, és most is elhangzott. S a világot a szabadkaiak kedvesen, a lehető legkedvesebben fogadták: mosollyal meg vastapssal.
Az Interetno Fesztivál Szabadka egyik legnagyobb kulturális rendezvénye. Hogy mennyire igényli a város az ilyenfajta megmozdulásokat, a tömegessége bizonyítja. Az Interetno öt napja alatt a város ismét feléledt. A kíváncsiság és a szórakozni vágyás hozta a legtöbb embert a városközpontba. Kisgyerekes családok, általános és középiskolások, egyetemi hallgatók és idősebbek is voltak a közönség körében.
A becslések szerint tízezernél is többen látták az idén az Interetno műsorát. Azt meg persze még csak megbecsülni sem lehet, hogy hányan sétáltak végig az Etnopolisban ez idő alatt. A mindenkori rendezvény legtömegesebb és legpazarabb kirakodóvására volt az idén, megfejelve a borutcával. Hogy mekkora volt az érdeklődés, azt talán leginkább azzal lehet illusztrálni, hogy az Aranykapu játszóházba nem volt elég sorban állni a kis gyerekekkel, és várakozni a bejutásra, a szervezők kénytelenek voltak előre sorszámokat osztani. Jó volt látni, hogy nemcsak a világ érkezett meg Szabadkára, hanem a szabadkai közönség is úgy fogadta ezt a világot, ahogyan az kultúrközösséghez méltó lehet.
A nyári rendezvények közül mindig az európai filmek palicsi fesztiválját emlegetjük, mint sokakat megmozgató és értékes rendezvényt. Valóban az, idén, a 20. évfordulón, a megnyitón tényleg akkora volt az érdeklődés, hogy nem csak ülő, de még állóhely sem volt a palicsi Nyári Színpadon. Ott is azt érzetem, milyen szerencsés vagyok, hogy Szabadkán élek, hogy karnyújtásnyira van tőlünk egy ilyen rangos rendezvény, hogy estéről estére elmehetünk, és megnézhetjük azokat a filmeket, amelyeket a szervezőknek sikerült elhozni erre a fesztiválra.
Az Interetno Fesztiválon csak erősödött bennem ez az érzés, s közben estéről estére nem győztem csodálkozni azon, hogy mekkora munkával lehetett ezt mind megszervezni, levezényelni, hogy olajozottan működjön minden. Egy héten át 500 vendég tartózkodott a városunkban a világ 12 országából. Brávó Népkör! Minden elismerésem. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki így vélekedik. A vastapsokból legalábbis erre merek következtetni.
A szabadkai Népkör MMK szerteágazó munkája mellett immár 12 éve elhozza nekünk a világot Szabadkára. Bámulatos teljesítmény. Azért is, mert a mindenféle nehézségek ellenére életben tartották ezt a remek kezdeményezést, de főként azért, mert nem elégedtek meg a szinten tartással, hanem fejlesztettek, bővítették a rendezvényt, mert többet akartak adni nekünk szabadkaiaknak és az ide látogatóknak.
Az idén Csizmadia Anna népdalénekes és Kovács Nemes Andor színész énekelték a fesztivál himnuszát. Igazán szép és megindító volt. S szólni kell Kálló Béla színészről is, aki az idei műsor vezetője volt. Tartalmas összekötő szövegeivel szellemesen, de mértéktartóan konferálta fel az együtteseket. A fesztivál utolsó estéje pedig igazán lelket melengető volt. A háromórás búcsúzkodás szinte családiasra sikerült. A közönség vastapssal jutalmazta nemcsak a paraguayiakat vagy a Panamából, Dél-Koreából érkezőket, meg a Jáva szigetek táncosait, hanem a lengyel, az olasz, az erdélyi, a felvidéki, az orosz és a hazai tánccsoportokat is. Annyi energia és kedvesség áradt a színpadról, hogy erre az, aki nyitott a más kultúrák felé, csak szeretettel, kedvességgel reagálhat. És a szabadkai közönség így tett.
Manapság már a televízióban is csak elvétve vannak műsorok, amelyekben akár a távoli vagy a közelebbi, európai országok néptáncait láthatnánk. Elvétve egy-egy dokumentumfilm foglalkozik ezzel a késő esti órákban. Szabadkán viszont testközelből látható a gyönyörű népviselet, az egzotikus vagy éppen fergeteges tánc.
Szabadka 2020-ban szeretne Európa kulturális fővárosa lenni. Ebben vetélytársa Belgrád meg Újvidék. Én szurkolok Szabadkának. Sokaktól azt hallottam, nincs esélye ennek a városnak, de amikor számba vesszük a már most meglévő rendezvényeket és azok színvonalát, akkor minden bizonnyal eséllyel pályázhat. Ahogyan Budapest ellenében Pécs is megkaphatta ezt a címet 2010-ben a törökországi Isztambullal és németországi Essennel egyetemben.
Lehetőség lenne ez arra, hogy a város megújítsa kulturális életét a kijelölt évre, és ismertté tegye magát Európa-szerte. Hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Az Interetno Fesztivál szerintem sokat nyom majd a latban azzal, hogy beépült a város nyári életébe, ugyanakkor a rendezvény is megérdemelné, hogy 2020-ban Európa kulturális fővárosának egyik kiemelkedő rendezvényeként ráirányuljon a figyelem.
