A héten tartotta megalakulásának ötödik évfordulóját a Szerb Haladó Párt, de egészen biztosan nem csak ez az esemény okozta odafigyelésnek köszönhető, hogy a párt népszerűsége „miloševići” méreteket öltött: a független közvélemény-kutatók szerint is majdnem 50 százalékos a támogatottságuk (47 százalék), elnökük, Aleksandar Vučić 49 százalékos népszerűségi indexe pedig messze felülmúl minden más politikusét. Velük szemben a demokraták támogatottsága 11 százalékos, és Dragan Đilas pártelnök népszerűsége is 13 százalék körül mozog. A szocialisták 19 százalék körül állnak, és ha most lennének a választások, a választási küszöböt az említetteken kívül még csak a Szerbiai Demokrata Párt, a Liberális Demokrata Párt és a Szerbia Egyesült Régiói lépné át.
Nem véletlen tehát a párt önbizalma. Az egy héttel ezelőtti verbászi választásokon – bár kétségkívül igaz, hogy a verbászi választótestület nem tükrözi minden vonatkozásban a vajdasági mintát – megmutatkozott, hogy a választók még Vajdaságban is nagyobb arányban támogatják a haladókat, mint korábban. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy bebizonyosodjanak a korábbi demokrata vezetőség korrupciós ügyei. De nem csak az ellenfél gyengesége emelte fel a párt népszerűségét ilyen magasságba: valamit nekik is kellett mutatniuk, valamit, amit megígértek és legalább részben teljesíteni is igyekeznek. Ki gondolta volna, például, hogy éppen a radikálisokból lett haladók és a szocialisták tesznek (úgy, ahogy) pontot a koszovói kérdés végére, vagy, hogy tényleg komolyan gondolják az Európához való közeledést. És voltak látványos letartóztatások is, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a szocialista–haladó kormány komolyan gondolja a korrupció elleni harcot is. Nem váltott ki egyértelmű tetszést viszont, hogy a letartóztatásokat gyakran a jelenlegi kormányfőhelyettes, Aleksandar Vučić jelentette be. Az sem mellékes, hogy a magánosítást is terítékre vették, és a hírek szerint a kormány az illetékes szervekkel több mint húsz kirívó esetet vizsgál.
Ez idáig azonban úgy tűnt, a haladók egyelőre nem akarják kihasználni ezt az előnyüket, és nem szorgalmazzák az előrehozott választásokat. A kormányfőhelyettes ezzel kapcsolatban rendre azt hangsúlyozta, hogy pártja számára legfontosabb az ország érdeke, az pedig azt diktálja, hogy egyelőre nincs szükség választásokra – a kormánykoalíció a jelenlegi felállásban is határozottan tudja irányítani az országot. Most úgy tűnik, mégis változik a helyzet. A haladók elnöke ugyanis megbeszélésre hívta a parlamenti pártok elnökeit, s ezen a megbeszélésen az egyik téma állítólag az előrehozott választások lesznek.
Valószínűleg ezen a pártközi megbeszélésen dől el a választások kérdése. A haladók soha nem tapasztalt népszerűsége arra enged következtetni, hogy a legközelebbi választások után akár egyedül is tudnak majd kormányozni, ami nem veszélytelen, de nagyon is csábító lehetőség.
