A közétkeztetés vagy társadalmi étkeztetés fogalmába beletartozik a munkahelyi, iskolai, intézményi (egészségügyi és egyéb) „vendéglátás”, melynek működését, illetve a szolgáltatók tevékenységét jogszabályok, szigorú rendeletek szabályozzák. Szerbiában is. A közétkeztetés formái közül mindenképpen a diák-, illetve gyermekétkeztetésnek (bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetésnek) kellene a legnagyobb hangsúlyt kapnia – nemrégiben mégis megtörténhetett, hogy hat belgrádi iskola diákjai közül 246 orvosi ellátásra szorult, ételmérgezés miatt.
A dolog pikantériája, hogy mivel a FAO (Élelmezésügyi és Egészségügyi Világszervezet) október 16-án alakult meg, ezt a napot élelmezési világnappá nyilvánították, ennek hatására pedig október immár több mint egy évtizede Szerbiában is a helyes, egészséges táplálkozás hónapja, amikor az egészségügyi minisztérium az óvodák, iskolák, a szülők, a nevelők, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók bevonásával hatalmas kampányt folytat a nemes cél érdekében. Eszerint csak egy – a leggyengébb – láncszem maradt ki a szervezésből: a közellátó.
Balgaság lenne azt hinni, hogy minden óvodában, iskolában nutricionista (táplálkozási tanácsadó, illetve táplálkozástudományi szakember) ellenőrzi, mi, és miből mennyi kerül gyerekek tányérjára, de az joggal elvárható, hogy egy több mint húsz iskolát ellátó éttermet folyamatosan alapos ellenőrzésnek vessenek alá.
„Valaki börtönbe kerül a diákok mérgezése miatt. Vagy én, vagy az, aki megmérgezte őket” – dörögte Tomislav Jovanović oktatási miniszter, és őszintén reméljük, hogy komolyan gondolta és mondta, s valóban felelősségre vonják azt, akinek bármi köze van az ételmérgezéshez.
Ahogy kavargott a botrány, úgy derültek ki a részletek. Előbb az a hír járta, hogy száz diákot kellett orvoshoz vinni. Majd 246 diákról beszéltek. Végül a belgrádi egészségügyi felügyelőség vizsgálata után nyilvánosságra hozták, hogy staphylococcus baktérium által termelt enterotoxint találtak a Zlatna varoš által készített bolognai spagettiben és a főt spagettitésztában, s hogy a vizsgálatot azért indították meg, mert az étterem szállította az ebédet abba a hat iskolába, ahol október 30-án 257 gyerek és két felnőtt kapott ételmérgezést.
Naponta 2300 diák ebédje készül ennek az étteremnek a konyhájában, és egy tömeges ételmérgezés kellett ahhoz, hogy kiderüljön: „az étteremben nem megfelelő módon és megfelelő helyen végzik az ételszállításra használt edények tisztítását, illetve szárítását, vagyis nem különítik el egymástól az úgynevezett piszkos és tiszta éttermi zónákat”. A kedélyek csillapítása végett azt is közli az illetékes felügyelőség, hogy a mintavétel után átmenetileg bezáratta az éttermet.
Bevallom, az én kedélyem ettől egyáltalán nem csillapodott. Még attól sem, hogy a városi közegészségügyi intézet igazgatója szerint az ilyen baktérium által kiválasztott toxin ugyan az első 12 órában nagyon hevesen hat, de nem egy komoly fertőzésről van szó.
Vajon ha az ő gyereke szenvedett volna, akkor is semmibe venné az ételmérgezést? Kíváncsian (és az eltussolások művészetében páratlan jártassággal bíró illetékesek ismeretében némi fenntartással) várom, beteljesül-e az oktatási miniszter üzenete, miszerint „a fertőzött étel elkészítésében, ellenőrzésében és forgalmazásában résztvevők mind felelni fognak az esetért”.
Remélem, hogy amint ezen túl lesznek (kivizsgálás, felelősségre vonás, példa-statuálás), ráérnek majd azzal is foglalkozni, amire a Novosti mutatott rá a minap: Szerbiában több mint százezer gyerek nem étkezik rendszeresen! A szociális központok 630 ezernél is jóval több védencének egyharmada kiskorú. A szociális munkások kétszer annyi gyerekkel foglalkoznak, mint ahány 65 évesnél idősebb személlyel.
Aggasztó adatok ezek. A közétkeztetés helyett közmérgezést végző ellátókat, a munkájukat hanyagoló felügyelőket felelősségre lehet vonni. A beteg gyerekek meggyógyulnak. S az éhező gyerekek sorsáért vajon ki a felelős? Az ő szenvedésüket mikor és hogyan lehet enyhíteni? Bízom benne, hogy ezek a kérdések is eljutnak egyszer (mihamarabb!) az illetékes fülekhez.
