Gyerekkoromban számomra két dolog jelezte az év végi ünnepkör Lucára eső részét: a pénzt rejtő pogácsa és a búza elvetése. Mindkettőt nagyanyám „intézte”. Az elsőt nagy titokban, habár azt néha sikerült kilesnünk, ahogyan sikálja-súrolja a pénzérméket, mielőtt a pogácsákba rejti. A Luca-búza elvetése pedig előbb közös feladat volt, majd rám hárult, akárcsak az ünnep végeztével az, hogy a tyúkok elé vessem – védelmet remélve tőle a baromfi számára. Érdekes volt figyelni, hogyan csírázik a mag, fejlődik, zöldül a búza. Fehér, bodros, nyakában rózsaszínű szalagot viselő báránykával tettük a karácsonyfa alá.
Luca-széket nálunk nem faragtak (apám így is pontosan meg tudta mondani, kik az utcánkban az igazi boszorkák), nagyobbacska lányként nem főztem fiúneveket rejtő gombócokat, hogy kiolvassam belőlük, ki lesz a férjem, nem öntöttem ólmot, hogy megtudjam a jövendőbelim foglalkozását, és nem rúgtam bele a disznóba, hogy a röffenései számából kiderüljön, hány év múlva kötik be a fejem.
Az időjóslást ellenben felnőtt fejjel kipróbáltam. Mivel a Luca-naptól karácsonyig eltelő 12 nap az év 12 hónapját jelöli, szétfejtegettem a kettévágott vöröshagymát, 12 szeletbe sót tettem, s amelyikben felolvadt a só, az annak megfelelő hónap csapadékosnak ígérkezett. Amelyikben gyorsan elolvadt, az melegebbnek, amelyikben nagyon lassan, az a hónap meg hűvösnek. Bevált-e? Be bizony, el is döntöttem, hogy az idén újra megpróbálom.
Luca-nap a bűbáj, jóslás, mágia napja. „Szakértők” szerint különösen most alkalmas mindenféle varázslásra, amikor péntek tizenharmadikára esik.
Mindkettő, a péntek is, meg a tizenharmadika, a tizenhárom is sokak szerint szerencsétlen nap, szerencsétlen szám. Állítólag onnan ered a félelem, hogy Krisztus az utolsó vacsorán tizenharmadik volt az asztalnál, s azóta a hiedelem szerint az fogja legelőször elhagyni a földi világot, aki a tizenharmadikként ül le az asztalhoz. (Más elméletek szerint Júdás volt az asztalnál a balsorsú tizenharmadik.) A péntek szerencsétlen volta a következő naptól datálódik, hiszen másnap, pénteken feszítették keresztre a Megváltót. Így tehát a 13 és a péntek együtt különösen rossz óment jelent. Péntek rovására írják egyes bibliakutatók Ádám megkísértését, a negyvennapos eső kezdetét, Bábel tornyának és Salamon tornyának ledőlését is. Más kutatók szerint viszont a péntek tizenharmadika csak 1307. október 13-a óta szerencsétlen nap, akkor mészároltatott le IV. vagy Szép Fülöp szörnyű vérfürdővel sok száz templomos lovagot.
A 13-as szám és a péntek 13-a azóta is folyamatosan kísérti az emberiséget. Tarotban a tizenhármas lap a halál lapja. Az angolszász országokban sok helyen nincs tizenharmadik emelet, és nincs tizenhármas számú kórterem… Az Apolló 13 katasztrófája miatt a mai napig él tovább a hit, hisz a rakéta 13 óra 13 perces fellövése meghiúsult.
2013-ban Luca napja, december 13. péntekre esik. A rejtélyes, babonás szám bűvöletében megkísérthetnénk a különféle bűbájokat, a mi családunk azonban ehelyett örömünnepet ül. Pontosan pénteken, 13-án, Luca napján látta meg ugyanis a napvilágot az elsőszülött gyermekem. Azt tartják, hogy aki péntek 13-án születik, az nagyon szerencsétlen lesz. Aki Luca napján, az meg nagyon szerencsés. Gondolom, az igazság valahol az arany középúton van, sőt, el is billenhet a jó irányba, hisz a népi bölcsesség szerint meg mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
