Megtörténhet, hogy már ma (legfeljebb néhány napon belül) megszületik Magyarországon az „Orbánt leváltó szövetség” – ahogyan magukat nevezik –, vagyis a baloldali ellenzéki összefogás. Hosszú volt a vajúdás, sőt két és fél hónappal ezelőtt már egyszer megszületett a megállapodás, azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, a közvélemény-kutatási adatok is módosultak, meg Gyurcsány Ferenc – mifelénk szép emlékűnek nem nagyon nevezhető – egykori miniszterelnök sem nyugszik (bele a sorsába). Ha az összeborulás nem is lesz nagyobb – mivel korántsem a hőn áhított barátság, hanem az érdek fűzi össze a pártokat –, de legalább a koalíciós szövetség megnő, s a vezérek reményei szerint ezzel együtt természetesen az őket választók, rájuk szavazók száma is. Olyannyira, hogy valamelyikük (most már sejtjük, melyikük) személyében új kormányfője lesz az országnak.
Igencsak korainak tűnt, hogy a baloldal már tavaly nyáron megkezdte a választási előkészületeket, mivel voksolást előreláthatólag csak az idén áprilisban tartanak. Utólag azonban kiderült, hogy korántsem kapkodták el a dolgot, hiszen a vélhetően véglegesen papírra vetett összefogás csak fél év múltán, a napokban jön létre. Mert hiába gondolnánk, hogy a baloldal egy és oszthatatlan, jól tudjuk, hogy osztódik, meg nem is egységes. Ezért kellett tárgyalások útján közös tető alá hozni az érdekeket. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Bajnai Gordon, az Együtt 2014 vezetője viszonylag gyorsan (ha nem is könnyen) megállapodásra jutottak, egy hónap elteltével bejelentették, hogy létrejött az „Orbánt leváltó szövetség”. Adódtak némi gondok abból, hogy két dudás köztudottan nehezen fér meg egy csárdában, vagyis egyikük is, másikuk is vágyott a miniszterelnök-jelölti posztra (talán azért, mert Bajnai már tudja, hogy az jó, Mesterházy pedig meg szeretné tapasztalni), de ezt a kérdést azzal hidalták át, hogy a választási győzelem után döntenek: amelyikük pártja több szavazatot kap, azt jelölik kormányfőnek. Augusztus végén ugyanis „koordinált indulásban” állapodtak meg: külön listákon indultak volna a jelöltek, de az egyéni választókerületekben egymás ellen nem állítottak volna jelöltet.
A másik gondot Gyurcsány Ferenc okozta. Bevette volna őt is (a Demokratikus Koalíciót) a szövetségbe a „két nagy”, ha ők diktálhatják a föltételeket. Ezt a szintén egykori miniszterelnököt azonban végképp nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen föladja, és labdaszedésre utalják, mert ha ilyen lenne, meg sem alakította volna kormányfői és MSZP-beli bukása után új pártját. Már-már úgy tűnt, hogy berzenkedése ellenére mégis magára marad, hiszen a másik kettő közvetlenül az októberi ünnepek előtt aláírta a megállapodást. Másnap azonban, október 23-án közös ünnepséget szervezett a baloldal, és ezen a tömeg olyan hangerővel skandált az „összefogás”-t, hogy az MSZP elnöke saját szavát sem hallotta. Ezt az incidenst, az ünnepség megzavarását az előző nap hivatalossá vált választási koalíció vezetői egyértelműen szervezettnek tekintették, és Gyurcsányt meg a pártját okolták miatta. Ő elnézést kért, de hozzátette, hogy szó sem volt szervezettségről. Vagyis a nép spontánul nyilvánult meg. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: az ellenzéki összefogás egyértelművé tette, hogy most már végképp nincs miről tárgyalni Gyurcsány Ferenccel.
Igen ám, de a nép alighanem valóban spontánul „nyilvánult meg” az ezután következett közvélemény-kutatásokon – nem szereti, ha a gyengébbet elnyomják, magára hagyják –, és nőni kezdett a Demokratikus Koalíció támogatottsága: szinte utolérte Bajnai szervezetét. A cél (és a közös érdek: a győzelem) pedig szentesíti az eszközt: úgy döntött a kéttagú ellenzéki összefogás, hogy mégis új tárgyalásokat kezd, új szerződést írnak, amely már három tagot ölel föl. Gyurcsány megszakította külföldi telelését, és gyorsan hazatért a hétvégi tárgyalásokra. Állítólag abban egyeztek meg, hogy az országos lista mégis közös lesz, Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölttel az élen, az egyéni választókerületekben pedig 66 körzetben adnak esélyt MSZP-s jelöltnek, (nagyjából) 20-20 helyen pedig a másik két párt jelöltjei indulnak a képviselői posztért. Maholnap minden kiderül.
Akadnak, akik azt állítják, hogy kormányképtelen erő jön ezáltal létre. A hosszas viták, tárgyalások, egyezkedések, a szilárdnak bejelentett megállapodás újraírása mind-mind erre utal. Arra, hogy kényszerházasság jön létre. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy az emberek, a szavazók szeretik az összefogást. A bizonytalankodók pedig könnyebben elhiszik, hogy az összefogás akár győzelmet is eredményezhet, és mindez újabb szavazatokat hozhat a baloldalnak.
Persze a Fidesz–KDNP előnye jelenleg (és hosszú idő óta) olyan tetemes, hogy az ilyen fokú ellenzéki összefogás sem tűnik győzelemre esélyesnek, ám vesztett már a Fidesz olyan helyzetben, amikor az ő győzelmét jósolták a közvélemény-kutatók. Ha pedig nyer, az sem mindegy, milyen eredménnyel.
A kampány azonban még ezután kezdődik.
