Magyarországon már hónapok óta a rezsicsökkentés áll a hírek élén. Félreértés ne essék, nem az áram, a vízszolgáltatás, a távhőszolgáltatás díjszabásának szinten tartását vették tervbe a hatalmi koalíció képviselői, hanem újabban a földgáz árának csökkentését is ígérik, mégpedig úgy, hogy még a választások (április eleje) előtt döntést hoznak róla.
Nálunk szintén lesznek választások, mert így döntött a hatalmi koalíció, de nálunk egészen biztosan nem a rezsi (az áram, a víz, a távhőszolgáltatás, a gáz és más kommunális szolgáltatások díja) lesz a középpontban. Pedig mi megelégednénk azzal is, ha valaki ígéretet tenne legalább növelésük mérséklésére. Nem akarok vészmadár lenni, de mikor számíthatnánk az energiaárak mérséklésére, ha nem most, akkor, amikor még meg sem történt a legnagyobb energetikai cég magánkézbe adása. Vagyis az áramszolgáltató még mindig állami cég, mégis állam az államban, vagyis úgy viselkedik, ahogy akar. Várhatunk majd akkor irgalmat a nyugati nagy energiaszolgáltatóktól, amelyekkel szemben Európában sem nagyon mernek fellépni a kormányok? Igaz, a szolgáltatók Nyugaton nem is mernek akkora sápot belekalkulálni az árakba, mint a Keleten felvásárolt hálózatok esetében.
A jelek szerint az első fél évben részvénytársasággá alakul a Szerbiai Villanygazdaság, és privatizálják is. Állítólag ezért kell mindenáron „nagyon” gazdaságossá tenni a céget, amely milliárdnyi hasznot halmoz fel évente. (Egyes számítások szerint a decemberi többletszámlázás legalább 1,7 milliárd dinárral növelte meg a villanygazdaság mérlegét). Erre enged következtetni az, hogy az eset miatt, amikor olyasmi is történt, hogy a bizonyítottan otthon sem tartózkodó fogyasztó is dupla számlát kapott, nemhogy az energetikai miniszter nem mondott le, hanem még a villanygazdaság vezérigazgatója sem. Egyedül az áramszolgáltató részleg igazgatóját menesztették. Ez azt jelenti egyebek mellett, hogy a „harácsolás” valójában a felelős vezetők tudtával történt. Eladás előtt tehát jó kis „hozományt” kínál majd a „menyasszony”. Ha viszont az állam megengedi, hogy a polgárok, vagyis a fogyasztók számlájára történjen a „tőkefelerősítés”, miért ne engedné meg azt is, hogy utána az állami kasszába befizetett pénzt az új tulajdonos megint csak a fogyasztókkal fizettesse meg?! Más szóval mi fogjuk kifizetni a privatizáció árát is.
A mi kálváriánk az áramelosztóval Vajdaságban már augusztusban megkezdődött. Akkor sem felelt senki azért, hogy a Vajdasági Áramelosztó és az egységesített Szerbiai Áramelosztó is számlázott különböző összegeket, s ha valaki nem járt utána, kinek és mit kell törlesztenie, akkor fizethetett mindkét helyen, mert kapta a felszólításokat. Aki viszont utánajárt, annak az összeg legfeljebb felét kellett kifizetnie. Ebben sem a magyarázat érdekli a fogyasztót, vagyis nem az, hogy miért történt, hanem hogy ki felel a zűrzavarért és a fogyasztók megkárosításáért. Éppen ezért igazuk van az olvasóknak, hogy „kár a gőzért”, az államnak (ez esetben az állami cégnek) úgyis igaza lesz.
