Tudják, ki az a Tomislav Karadžić? Igen? Jó hogy tudják, aki kicsit is követi a szerbiai labdarúgást, tisztában van vele, hogy ő a Szerbiai Labdarúgó-szövetség (FSS) elnöke 2008 óta, akivel szinte nap mint nap találkozhatunk a különféle médiumokban. Ő az, aki még tavaly bejelentette, hogy idén lemond az elnöki tisztségéről, ugyanis elmondása szerint elege lett a széthúzásból, nincs ínyére, hogy egyesek a szerb futballban tapasztalható összes negatívumot igyekeznek a nyakába varrni. A héten meg is tartották az FSS közgyűlését, amelyen érdekes módon nem volt ellenjelölt és végül minden delegált kiállt a nemes egyszerűséggel az egész ország által csak Tolénak becézett futballvezér mellett, aki így folytathatja eddigi tevékenységét.
Azt tudják-e esetleg, hogy kicsoda Ángel María Villar? Vagy hogy kicsoda Gregory Dyke? Hallottak már Julio Humberto Grondonáról, vagy Giancarlo Abetéről, esetleg Wolfgang Niersbachról? Nem? Egyikükről sem? Hihetetlen, pedig láss csodát, ők is futballvezérek, nem is akármilyen labdarúgó-szövetségek vezetői: Villar a spanyol, Dyke az angol, Grondona az argentin, Abete az olasz, Niersbach pedig a német szövetség elnöke.
Ezen szövetségek égisze alá tartoznak a világ meghatározó válogatottjai, ezen szövetségek irányítják a világ legerősebb bajnokságait, vezetőikről viszont alig hallani. Mindegyik szövetségnek megvannak a kirakatszereplői, ott a szövetségi kapitány, ott vannak a játékosok, akiknek az a dolguk, hogy játszanak, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, hogy teljesítsék szövetségük elvárásait, az elnököknek és a munkatársaiknak viszont az a feladatuk, hogy gondoskodjanak a háttérről: minőségi infrastruktúráról, utánpótlás-nevelésről, edzőképzésről, szinte mindenről, ami az adott ország futballjának fejlődését és pozitív megítélését biztosíthatja. Mindezt ráadásul lehetőleg politikától mentesen.
Láthatjuk, Szerbia ebből a szempontból teljesen más. Igaz, hogy megépült Karadžić egyik álma, a pázovai futballközpont és hogy a szerb ifik tavaly Európa-bajnokságot nyertek, ezek kiemelkednek a kevés pozitívum közül, ami Tole regnálása alatt történt. Annál több volt viszont a visszásság. Emlékezhetünk, milyen csúnya körülmények között váltak el az FSS és a világ egyik legismertebb edzőjének, a válogatottat az utolsó nagy tornára kijuttató Radomir Antićnak az útjai, ha követjük a szerbiai futballt, azzal is tisztában lehetünk, hogy folyamatosak a két nagy klub, a Partizan és a Crvena zvezda körüli botrányok. Tartozások, sikkasztás, csalás, mindenféle elhangzott már a két egyesület kapcsán, amit az FSS az ígéretek szerint mindig kivizsgál, de 2008 óta nem sok érdemleges eredménnyel. A szerb válogatott a 2010-es vb-részvétel után lemaradt a 2012-es Eb-ről és az idei vb-ről is. Utóbbival kapcsolatban Karadžić nemrégiben úgy fogalmazott, hogy hiba volt Sinišа Мihajlovićnak egy vb-selejtezősorozat alatt ilyen mértékű fiatalítást megengedni. Ez pedig azt jelenti, hogy az egykori szabadrúgás-specialistának bér címén kifizetett csaknem nyolcmillió euró afféle ablakon kidobott pénz volt, de Karadžić pozícióját igazából ez sem ingatta meg.
Az az ember érzése, hogy történhet bármi, Tolénak korlátlan a hatalma, addig marad az FSS élén, ameddig kedve tartja. Nagyban hasonlít ez a szerbiai politikai életre, ahol akármennyi hibát vét és akármilyen károkat okoz, akármennyire alkalmatlan, egy politikus akár több miniszteri pozícióban is kipróbálhatja magát, és akármit csinál, maradhat a politikai színtéren.
Ja, igen, ha már politika. A másik különbség a fent említett „ismeretlenek” és Karadžić között, hogy amíg az előzőek igyekeznek a helyi politika bűvkörén kívül maradni és a FIFA elvárásainak megfelelően politikamentesen tenni a dolgukat, utóbbi folyamatosan azt hangoztatja, hogy végső ideje a politikai felhangoktól mentes párbeszédnek, itt az ideje, hogy a futballban ténykedőket ne érhesse politikai nyomásgyakorlás, megnyilatkozásai viszont éppen ellenkezőek. A minapi közgyűlés után úgy fogalmazott, hogy nagy nyomás nehezedik rá, sokan a legfelsőbb politikai körökkel fenyegetik, éppen ezért beszélt Nikolićtyal és Vučićtyal, akik megkérték rá, hogy jelezzen nekik minden olyan esetet, amikor valaki a politikai befolyásával igyekszik fenyegetni őt.
Ezek után nem mondhatnánk, hogy politikamentesnek tűnik a szerb labdarúgás, az biztos viszont, hogy Karadžić marad még egy ideig a szövetség élén, folytatódhatnak a gyanús ügyletek és a visszásságok, a szurkolók pedig reménykedhetnek, hogy a több hónapos huzavona után kinevezett Ljubinko Drulovićot hagyják nyugodtan dolgozni, és az ereje alapján sokkal többre hivatott szerb válogatott a 2016-os Eb-n ismét résztvevő lesz.
