Embertársaim nagy hányada minden évben két alkalommal is óriási problémaként éli meg az óraátállítást. A téli időszámításra való átállást valamivel jobban tolerálják, mert akkor egy órával többet lehet aludni, pihenni vagy lustálkodni, de azért méltatlankodnak is, hogy délután ötkor már sötét van.
Ilyenkor legtöbben arra panaszkodnak, hogy az iskolából, munkából már sötétben mehetnek haza, emiatt depressziósak, mellesleg növekszik a közúti balesetek száma is. A nyári időszámítástól viszont egyszerűen megőrülnek az emberek, dühöngnek, panaszkodnak, az időátállással járó vélt vagy valós tüneteket keresik önmagukon és másokon. Duzzognak, hogy egyáltalán mi értelme ennek az egésznek. Ilyenkor sajnos el kell viselni, hogy néhányan a körülöttünk élők közül újra és újra észérvekkel megpróbálják alátámasztani az óraátállítás felesleges mivoltát, megkérdőjelezik gazdasági hasznát, mindenféle egészségügyi veszélyekkel riogatnak. Állítólag az óraátállítás felerősíti a lelki problémákat, rosszul viselik a szív- és érrendszeri betegek, a kifejezetten magas vérnyomással küszködők és a migrénesek, sőt növekedik a szívinfarktus veszélye is.
Évek óta egyetlen pozitív hangvételű írást nem olvastam arról, hogy az óraátállítás előnyökkel is jár, amelyet mondjuk nem csak anyagiakkal lehet mérni. Természetesen az óraátállítás gazdasági vetülete valóban megkérdőjelezhető a gazdasági fejlődés e pillanatában, de lehet-e mérni pénzzel plusz egy óra napsütést? Lehet. A napsütés gyógyítja a depressziót, bőrbetegségeket gyógyít, a napfürdő hatásos gyógyszer köszvény és reuma esetén is. De ez úgy látszik nem is fontos. Amióta bevezették az óraátállítást, azóta mind Szerbiában, mind Magyarországon és uniószerte is parázs viták forrása. Nézzük hát, mi történne, ha Szerbia mondjuk egy referendumon úgy döntene, a téli időszámítás kezdetekor nem állítanánk az órán. Azaz, hogy egy időzónával keletre vándorolnánk, csatlakozva Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Románia, Moldova, Dnyeszter menti Köztársaság, Bulgária, Görögország, Törökország és Ciprus időzónájához. Valamint más távolabbi ország időzónájához, mint Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael, Palesztina, Egyiptom, Líbia. Ez azt hiszem egyértelmű jele lenne annak, hogy nem kívánunk tagjai lenni az EU-nak. Mivel az óraátállítás politikai döntés, ezért a legutóbbi választások adatait alapul véve, azt hiszem egyértelmű, hogy ilyen jellegű változtatást egy ideig a szerbiai politika nem lép meg.
Nézzük, mi történne, ha nem lépnénk át a kelet-európai időzónába, egyszerűen csak a nyári óraátállást bojkottálnánk, hiszen a téli időszámítás felel meg a mi időzónánknak. Mivel ezen a feltételezett referendumon csak kis országunk venne részt, Magyarország és más EU-s országok nem, így például a Barátok közt című népszerű sorozat, melyet a vajdasági háztartások minimum ötven százaléka napi rendszerességgel néz, nem a megszokott időben, fél tízkor kezdődne, hanem egy órával előbb, fél kilenckor, mikor még kinn világos van, az állatokat ilyenkor kell etetni, a kiskertet locsolni. A vajdasági háziasszonyok elhanyagolnák a házimunkát, a veteményes kiszáradna, ami a vajdasági magyar családokon belül igen nagy konfliktusokhoz vezetne, ami bizonyára nem kedvezne a népesség szaporulatának. Persze, egy órával előbb kezdődnének a focimeccsek és a Forma-1 futamok is, a termőföldek is mind gazosabbakká válnának, így egy idő után kérdésessé válna nem csak a vajdasági magyarság, de akár egész Szerbia jövője is.
Egy idő múlva, erre építkezve, kinőhetné magát ebből valamilyen politikai mozgalom is, mondjuk a vajdasági magyarok követelhetnének maguknak időbeli autonómiát.
Véleményem szerint egyáltalán nem olyan rossz ez a ránk erőltetett rendszer. Miért? Hát azért, mert állítólag orvosilag bizonyított, hogy az óraátállítással az a bizonyos belső óra felborul, ezért azt is kiszámolták, hogy az átálláshoz szükséges idő 4–14 nap is lehet. Tehát két hétig folyamatosan és teljes lelki nyugalommal késhetünk az iskolából, a munkahelyről, a rossz teljesítményt, hibákat is erre lehet fogni. De a rossz közérzetet, a gyereknek lekevert két pofont, azt a pár kupicát is munka után, hisz olyan nehéz az átállás...
