Európai rekordot döntött Magyarország. Ha csak ezt halljuk, sporteredményre gondolhatunk, viszont ha végigmondjuk a mondatot, hogy Magyarországon az április 6-ai országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP az európai uniós pártok közül a legnagyobb támogatást érte el, már egyértelmű, hogy egy remekül működő négyéves politikai ciklus után, újabb négy évre feljogosító, elsöprő győzelméről beszélünk. Mindenkiben tiszteletet, főhajtást és elismerést vált ki ez a szép siker, s természetesen az első reagálás a gratulálás. Így is tettek és tesznek mindazok, akik az elfogadott civilizációs normák, mércék és az illem szabályai közepette politizálnak Magyarországon, a szomszédban, Európában, sőt még ennél is távolabb.
A politikai partnerek, az egy és más táborba tartozók, az Európai Unión belül és kívül politizálók elismerései, kézszorításai, gratulációi rendre egymás után érkeztek és érkeznek Orbán Viktorhoz, és a Fidesz–KDNP-hez a választás éjszakájától mostanáig. A méltósággal ünneplő fél köszönetet mondott, ahogy azt illik, minden anyaországi és határon túli támogató szavazatért, de ezenfelül mindenkinek, aki élt a választói jogával és az urnák elé járult, megköszönte ezt.
A harmadik Orbán-kormány létrehozásának a lehetőségéhez szinte elsők között José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, majd Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke gratulált. Ez utóbbi nem rejtette véka alá örömét a Fidesz győzelme felett, hogy majd ez a népes frakció erősíti a néppárti tömörülést. Ugyanígy tett Aleksandar Vučić is, és sorra az európai országok államfői és vezető politikusai. Mind fejet hajtanak a választási eredmény és a tény előtt, hogy Magyarország lett mára a legegységesebb nemzet Európában. Ehhez nem fér többé kétség, most már eloszlott minden bizonytalanság. Mindez egy megtervezett, célratörő és gazdaságilag átgondolt, sikeres kormányzás győzelmét jelenti, amihez gratulálni illik.
Ezt egyértelműen nem fogadta elragadtatással a magát kormányváltó ötpárti baloldali ellenzéknek nevező koalíció, azaz a vesztes fél. Senki sem várta el tőlük, hogy ujjongjanak a Fidesz–KDNP sikere láttán, és örüljenek a szép teljesítménynek meg a saját kudarcuknak. De azért úgy viselkedni, ahogy ők tették, hogy nem gratuláltak, nemcsak illetlenség, hanem kulturálatlanság is, sőt ízléstelen dolog. Az ellenzéki tábor vezetői, Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány és Fodor, egymást túllicitálva kérkedtek, hogy ők bizony nem nyújtanak kezet a győztes félnek. Viselkedésük tehetetlen dühről árulkodik, és arról, hogy képtelenek civilizáltan és sportszerűen helytállni. Úgy látszik, a sportszellemiség nagyon távol áll tőlük, s biztos, hogy nem ismerik Székely Éva olimpiai bajnoknő mondását, mely szerint sírni csak a győztesnek szabad. A veszteseknek meg nem áll jól a pöffeszkedés.
