-zol *@lek 1M. Ilyen egy +6ó sms-üzenet. (Megfejtéshez lsd. a Telefonguru szótárát: Hiányzol, szeretlek egyetlenem. Megható.)
160 karakterbe csempészni a mondanivalót nehéz dolog, sms-ben, de cseteléskor is tömören kell fogalmazni, és erre két lehetőség van: kevesebbet írunk, vagy ügyesen fogalmazunk. A többség az utóbbit választja, rövidítéseket használ, és fittyet hány a helyesírási szabályokra. Jómagam röstelkedve, ugyancsak praktikus okokból kezdtem el sms-ben vmit írni a valami és h-t a hogy helyett, később már bátor, forradalmi tettnek éreztem ezeket a rövidítéseket – míg rá nem döbbentem, hogy a jóval fiatalabbak ebben mennyivel előbb járnak, mint én, ráadásul sokkal leleményesebbek. A legkirályabbak szinte tökélyre fejlesztették ezt a nem kevés kreativitást igénylő tevékenységet, ők például minden szót azon a nyelven írnak, ahogy az a legrövidebben kihozható: „ZeneKúl,du.3mít@Strand,hozzCuccot,cu,tc.” Magyarul: „A zene tetszik, délután háromkor találkozzunk a strandon, hozz pokrócot, törülközőt és kaját, találkozunk, vigyázz magadra!”
Magyar dolgozatban még nincs helye annak, ami a mindennapi életben már szinte természetes. Az, hogy „Petőfi tud6ta, h Arany a Bke mellett van” nálunk még karóért kiállt a tanár tolla hegyén, de Ausztráliában az oktatási minisztérium áldását adta arra, hogy a diákok kedvük szerint használhassák az sms-nyelvben megszokott rövidítéseket a dolgozatokban. A japánok már szinte fanatikusok, náluk született meg a rendkívül népszerűvé vált sms-regény műfaja, amely 160 karakteres folytatásokban közöl „szépirodalmi alkotásokat”. Magyar nyelvterületen szerencsére egyelőre Varró Dániel sms-versei vagy Jenei Gyula iwiw-verse arat sikert a fiatalok körében.
Bár a magyar oktatásügy egyelőre nem megengedő e tekintetben, kutatási adatok szerint a diákok egyre szélesebb körben alkalmazzák az iskolában is az interneten és az sms-ekben megszokott rövidítéseket, szimbólumokat, és nagy részük számára még többszöri újraolvasás után sem tűnik fel, hogy ilyen rövidítéseket és jeleket használt írás közben. Veszelszki Ágnes, az internet és a nyelv kapcsolatának kutatója szerint az új kommunikációs technikákat be kell vonni az oktatásba, erre olyan példákkal szolgál, mint sms-ben megírni egy-egy mű kivonatát, az irodalmi művek szereplőinek megszemélyesítésével minidrámákat adni elő és ezt megosztani a közösségi portálokon, ugyanitt adatlapot létesíteni irodalmi alakok részére, irodalmi alakok nevében e-mailt/csevegésszöveget kitalálni stb. Ha az új kommunikációs technikák még nem is kerültek be a tantervekbe, Veszelszki Ágnes szövege érettségi tétel lett Magyarországon, az általa írott tanulmány egy részletét kellett elolvasniuk és értelmezniük a középszinten érettségizőknek – a szöveg a „digilektusról”, a netnyelvről, az sms-ekben és e-mailekben használt rövidítésekről szólt.
A nyelvészek álláspontja nagyon különbözik a netnyelv használatának kérdésében, egyesek a nyelv romlásáról beszélnek, mások pedig egyszerűen csak a nyelv(használat) átalakulásáról.
Az internetező e-mailezés, csetelés, fórumozás közben saját csoportjában van, saját nyelvváltozatát használja, felrúgja a szabályokat és lazán kezeli a nyelvtani szerkezeteket. Szókincse az informatika, az angol, az ifjúsági nyelv és a szleng. A felhasználók szerint ez a netmagyar rövidebb, emberközelibb, és közös nyelvhasználatuk az együvé tartozást fejezi ki.
Bár ezek az az identitásukat kereső fiatalok az élő beszédben sem használnak túl hosszú szavakat, a netnyelvet csak bizonyos helyzetekben használják, a netmagyar tehát nem lépett a szabályos és hivatalos magyar nyelv helyébe. A mai netgeneráció tagjai pár év múlva valószínűleg ezen a téren (is) besimulnak a társadalomba, és ha dolgozni kezdenek, családot alapítanak, többé már nem beszélnek címszavakban. -ve hiszM, h hzas mber mond6 ilyet a felSégének: Skh! (Kötve hiszem, hogy házas ember mondhat ilyet a feleségének: „Semmi közöd hozzá!”)
