Havonta kétszer, 10-e és 25-e táján 1,7 millió ember várja az országban ellátmányát, amelyet két részletben fizetnek ki. Most nem szólva azokról a katonai, vállalkozói és földműves nyugdíjasokról, akiknek minden hónapban 6-a táján kifizetik teljes juttatásukat. Hogy ők a szerencsésebbek közé tartoznak-e vagy sem, döntse el ki-ki maga. Az ellátmányt egész hónapra kell beosztani.
A mostani nyugdíjasok jó része még a régi Jugoszláviában kezdte szolgálati éveinek gyűjtését. Akkor, amikor még többszöröse volt a foglalkoztatottaknak a száma, mint az eltartottaké. A nyugdíjasok sohasem szerették, ha eltartottaknak nevezték őket, mert valójában derekasan megdolgoztak azért a pénzért, amit hajlott korukban ellátmányként az állam kifizet nekik. És mindaddig ezzel nem is volt gond, míg a nyugdíjalap a befolyó járulékokból méltányosan fizetni tudott, sőt a többletből futotta üdülő- és rekreációs központok építésére is, ahol a nyugdíjasok egészségügyi, üdülési és más életminőségi szükségleteit elláthatták. Az alap olyan beruházásokba is befektetett, amelyek később sohasem térültek meg.
A régi ország széthullása után több nyugdíjreformot hajtottak végre, amelyeknek mindig az lett a vége, hogy emelték a nyugdíjkorhatárt, a megélhetési költségekhez mérten csökkent az ellátmányok vásárlóereje, végső soron esett a nyugdíjasok életszínvonala. Ma már ott tartunk, hogy ugyanannyi nyugdíjas van az országban, mint foglalkoztatott.
De nem csak nálunk öregszik a lakosság, Európa más országaiban, sőt Japánban és Amerikában is kifejezett ez a tendencia. Az egyes országok úgy próbálják csökkenteni a nyugdíjasok számát, hogy folyton emelik az öregségi nyugdíjkorhatárt, és a többpilléres nyugdíjbiztosítással igyekszenek csökkenteni az állam terhére történő ilyen jellegű kiadásokat. Mindezekhez azonban aktív korban jó kereset és célirányú takarékoskodás kell.
Szerbiában más a helyzet. Az 1,7 millió nyugdíjas közül 410 ezernek az ellátmánya alig haladja meg a 10 ezer dinárt, az átlag nyugdíj pedig 24 ezer dinár havonta. Amióta bevezették a nyugdíjak a megélhetési költségekkel való „irányított összehangolásának” a mechanizmusát, a társadalomnak ez a rétege havi bevételének az egy negyedét elveszítette. A foglalkoztatási hivatal jegyzése szerint egymillióra tehető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akiknek átlagéletkora 39 év. Rajtuk kívül még mintegy 270 ezer azoknak a munkát kereső fiataloknak a száma, akiknek életkora 24 és 34 év között van.
Jelen helyzetben két választás lehetséges. Az egyik szerint úgy növelnék 2015-től az öregségi nyugdíjba vonulás korhatárát, hogy a nők 63 éves korukig lesznek kénytelenek dolgozni. A másik szerint a nők 64, a férfiak pedig 65 évesen kérhetnék nyugdíjaztatásukat. Mindkét megoldással évente hat hónappal emelnék a korhatárt. Kilátásba helyezték a levonásokat is azoknál, akik nem teljesítik a nyugdíjba vonulás mindkét feltételét (az öregségit és a szolgálatit is). Ezt azzal indokolják, hogy a férfiak 70 százaléka, a nőknek pedig az 50 százaléka nyugdíjba vonul, mielőtt betöltené 65., illetve 60. életévét. Ha az öregségi nyugdíjkorhatárig dolgoznának, akkor mintegy öt évvel tovább dolgozhatnának, és nagyobb lenne a nyugdíjuk is.
Tavaly Szerbiában átlagosan naponta 290-en mentek nyugdíjba. Továbbá naponta 58-an maradtak munka nélkül, ami ugyancsak arra utal, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer tarthatatlan. Ehhez párosul, hogy mivel a bruttó társadalmi termék 13 százalékát nyugdíjakra költi az ország, Szerbia egyfajta csúcstartó Európában. Az IMF követelése szerint ezt a részarányt 10 százalék alá kell csökkenteni.
A készülő nyugdíjtörvénnyel kapcsolatosan megoszlik olvasóinknak a véleménye. A többségnek az a véleménye, hogy a nagy munkanélküliségre való tekintettel elfogadhatatlan a tervezet. Kisebbségben vannak azok, akik úgy vélik, hogy maradjon minden a régiben, illetve, hogy az újabb nyugdíjreform tervezete az európai mércék szerint készül. Kevesen vannak azok, akik eltörölnék a nyugdíjkorhatárt.
