Igor Jurić, a meggyilkolt Tijana Jurić édesapja augusztus végén Gojko Radićnak, a kormányfő tanácsadójának átadta a belügyi szervek munkáját szabályozó törvény módosítására tett javaslatát, amit az Újvidéki Egyetem Jogi Karának szakemberei dolgoztak ki. Az elképzelés szerint az eltűnt személyek keresését a bejelentés után azonnal meg kellene kezdeni, és a nyomozásba a rendőrség mellett a számítógépes bűnözés elleni szolgálat munkatársai is haladéktalanul bekapcsolódnának. Az édesapa azért javasol törvénymódosítást, mert úgy véli, a jelenlegi törvény nem megfelelően rendezi az eltűnt személyek keresését, abban nincs pontosan meghatározva, hogy kit lehet eltűnt személynek nyilvánítani, ki jelentheti be az eltűnést, nem világos az eltűnt személy utáni kutatás fogalma, ahogy az eltűnt személy után kiadott körözésre vonatkozó operatív, technikai, adminisztratív vagy jogi keret és időkorlát sem.
A 15 éves Tijana Jurić esete az egész országot megrázta, és rendkívül nagy sajtófigyelmet kapott. Vele egy időben azonban azokban a napokban egy tucatnyi gyerek tűnt el a környező országokból. Az Európában eltűnt gyerekek felkutatásával foglalkozó, belgiumi székhelyű AMBER Alert Europe civil szervezet honlapjának adatai szerint különösen sok gyereknek veszik nyoma a Balkánon és Kelet-Európában. Az Európai Unióban csaknem 250, az Amerikai Egyesült Államokban 800 ezer gyerek tűnik el évente.
De nem csak gyerekek tűnnek el nyomtalanul, sok felnőttet is évek óta reménytelenül vár haza a családja. Szerbiai rendőrségi adatok szerint évente csaknem 1300 személynek veszik nyoma az országban. Az idősebbek esetében főleg pszichikai betegekről, demenciában szenvedő vagy öngyilkosságra hajlamos személyekről van szó, mások alkoholizmus, házasságon kívüli viszony vagy adósság miatt „szívódnak fel”, a kiskorúakat pedig leginkább a kalandvágy, családon belüli vagy iskolai problémák, esetleg valamilyen bűntett sarkall „lelépésre”. Gyilkosság, öngyilkosság, gyermekrablás ritkábban fordul elő. A legtöbb eltűntet megtalálják vagy maguk térnek haza, de minden 13. keresett személynek nyoma vész. Ők is elmentek dolgozni, a boltba vagy az iskolába, de soha többé nem tértek haza. Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Montenegróban és Szerbiában a számuk megközelíti a háromezret.
A 36 éves Ranko Radović a Szarajevó melletti Buloga faluból 1997 októberében azzal búcsúzott a családjától: a kőtörő munkásaival Paléba megy vásárolni, azóta nem látták. Testvére azt mondja: ők hisznek abban, hogy egyszer még viszontlátják. „Idős édesanyám soha nem adta fel a reményt. Anya mindig vár.” Bár Ranko nagynénje a férfi eltűnését a Potraga csapatának is jelentette, a tévéműsor nem járt sikerrel a felkutatásában. A Potragát egyébként Saša Leković oknyomozó újságíró készíti, aki a kilencvenes évek óta foglalkozik a régióban eltűnt személyek keresésével. A Potraga honlapján jelenleg több mint 1200 eltűnt személy szerepel, de ennél jóval több családtagot keresnek a hozzátartozók. De míg Amerikában a rendőrség munkáját a lakosság és a sajtó is segíti, addig mifelénk a családok gyakran inkább elhallgatják a történteket vagy jósokhoz, esetleg papokhoz fordulnak segítségért.
A keresést az is nehezíti, hogy időnként hamis bejelentések érkeznek, ilyenkor például vérbosszút esküdő családok kerestetik azt a bujdosó személyt, akin bosszút akarnak állni – ezért is lenne nagyon fontos a bejelentő személyének a leellenőrzése. Olykor előfordul az is, hogy a kereséssel a maffia köreit zavarják az eltűntek után nyomozók. Saša Leković szerint a keresés ezért is roppant nehéz, gyakran reménytelen vállalkozás, de leírhatatlan elégtételt jelent, ha valakit sikerül épségben megtalálni.
Az újságíró több különös, megmagyarázhatatlan esettel is találkozott a pályafutása során. Egyik alkalommal például a kilencvenes évek közepén Belgrádban nyoma veszett egy kelet-szarajevói férfinak. Több mint tíz évig senki nem hallott felőle. Amikor a nővére a Potraga csapatához fordult segítségért, a stáb közzétette a férfi fényképét, és még aznap három szomszédja is jelentkezett a felhívásra. A keresett illető önként lépett ki korábbi életéből, és egész idő alatt békésen élt valahol Dél-Szerbiában. Nem mindennapi az az eset sem, amikor egy férfi autóvásárra ment, és soha nem tért vissza. 14 év elteltével a Potraga ismét hírt adott róla, és a riportban az eltűnt férfi immár 18 éves fia is megszólalt, aki arra kérte édesapját: térjen haza, ha még él. A műsort az „eltűnt” apa is látta, felhívta a fiát és hazatért a családjához. Soha nem árulta el, hol járt és mit csinált az elmúlt csaknem másfél évtizedben.
