Nem kérdéses, hogy az emberiség jelenleg legambiciózusabb utazási terve az emberes Mars-expedíció. A holdra szállást követően az emberes űrtevékenység az alacsony Föld körüli pályára korlátozódott, jelenleg sem távolabb a 400 kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomástól. Ennél távolabbra csak ember nélküli, robotszondák indultak.
A Földtől 50–220 millió kilométerre keringő bolygóra az elmúlt negyven évben több tíz űreszközt sikerült eljuttatnunk, amelyek közül több küldetés kudarcot is vallott. Jelenleg is jó pár aktív és számtalan elkóborolt felderítő eszköz kering és bóklászik a Marson, a felszínt és a légkört vizsgálva. Ezek az eszközök azonban nem csak az élet után kutatnak, az egyik feladatuk ugyanis éppen a későbbi, emberes küldetések előkészítése, hiszen a felszíni és légköri viszonyok pontos feltérképezése előfeltétele a későbbi leszállóhelyek és a bázishelyszínek kiválasztásának.
A legkorábbi emberes Mars-expedíciót a hollandiai székhelyű űrvállalkozás, a Mars One tervezi, elképzeléseik szerint 2025-re már kolonizálnák a vörös szomszédunkat. A vállalkozás egyirányú út lenne, az egész projektumot pedig a fellövés, valamint a marsi életet egyenes adásban közvetíttető televíziós jogdíjakból fedeznék. Terveik vannak, szerződésük is két jól ismert űrtechnológiai vállalattal, a Lockheed Martinnal és a Surrey Satellite Technologyval, az önkéntes telepeseket is megkezdték toborozni, csak rakétájuk és az űrkapszulájuk még tervrajzon sincs. Elon Musk, a SpaceX alapítója azonban nem csak el szeretne jutni a Marsra, másfelől távlati tervei is vannak a vörös bolygóval. Véleménye szerint egy-két évtizeden belül ki is fejlesztik a Mars emberes eléréséhez szükséges technológiát, és amint ez megtörtént, egy kevesebb mint tíz főből álló előőrs útnak is indul a Mars felé. Később ez az első kolónia kibővülne, és mintegy nyolcvanezer lakossal az emberiség első marsi városává válna.
Hiába ér el a SpaceX napról napra nagyobb sikereket a kereskedelmi űrhajózás és a fejlesztések területén, valamint mutatta be fél évvel ezelőtt az emberi szállításra is alkalmas Dragon kapszuláját, a NASA pénteken jócskán megelőzte az amerikai üzletember terveit. A SpaceX-nek csupán a teherhordásra alkalmas változata került fel az űrbe, amely rendszeres vendége már a Nemzetközi Űrállomásnak, a NASA azonban sikeres próbarepülést tett a szintén emberi Mars-expedícióhoz tervezett Orion űrkapszulával. A tervek szerint a NASA 2030-ban indítana emberi expedíciót a Marsra. Ezen az úton a NASA a navigációs és számítógépes rendszereket, valamint a legrizikósabb feladatokat tesztelte, mint például a mentőkabin katapultálását, a háromszor öt méteres kapszula leválását a kiszolgáló modulról, az űrhajó hőpajzsát és a Csendes-óceánba való becsapódást lassító ejtőernyőket. Az Orion a Föld körül két kört tett meg, méghozzá a Van Allen sugárzási öv nevű sávban, ahol letesztelték, hogy az embereket védő speciális burkolat és az űrhajó elektronikája mennyire bírja a napszélből érkező töltött részecskék, elektronok, illetve protonok részecskezápora okozta sugárzást.
Az emberes küldetések előkészítését azonban még számos tényező hátráltatja. Egyrészt nincs megbízható űrhajónk – a NASA napvitorlákkal utazna a Marsra –, sem rakétánk, amellyel megfelelő távolságra tudnánk fellőni a Földről az embereket, hogy elindulhassanak az útra. A jelenlegi tesztet a DeltaIV Heavy hordozórakétával hajtották végre, amellyel eddig főként kémműholdakat lőttek fel az űrbe, valamint gőzerővel dolgoznak a marsi utakra szánt meghajtás (Space Launch System) kidolgozásán, amit a szenátus költségvetési okokból bármikor eltörölhet. Ezenkívül még nincs kész a szkafander, amellyel kibírnák az ottani extrém viszonyokat, a sugárzást és a hőmérsékletet, de a visszaút, az élelmezés, vízellátás és a megfelelő oxigénellátás kérdése sincs megoldva. A bolygóközi emberes űrrepülésről még semmilyen tapasztalat nincs, a meghibásodások javításának lehetősége minimális lesz, és akkor még nem beszéltünk a másfél éves összezártságról.
A MIT kutatóinak a jelenlegi tervekből elkészített szimulációja szerint az első marsi bázis lakói bő két hónap alatt mind meghalnának. Egyrészt mert nem lenne elég élelmük, vizük, ha pedig a termények ugyanott nőnének, ahol az emberek élnek, a növények által termelt oxigén olyan magas szintet érne el, hogy a telepesek megfulladnának tőle 68 nap után. És akkor még nem is beszéltünk a szomszédos bolygót érő kozmikus sugárzásokról. Még Chris Hadfield kanadai űrhajósnak is, aki legutoljára öt hónapot töltött a Nemzetközi Űrállomáson, kétségei vannak a vízellátással, oxigénellátással kapcsolatban, sőt szerinte, ha az űrhajósok nem őrülnek meg, akkor meg kellene alapítani azokat a politikai, vezetési rendszereket, amelyekkel meg lehetne akadályozni, hogy a kolonisták között kialakuló viták ne vezessenek háborúskodásba. Ezenkívül a telepesek visszatérése sincs megoldva. Elméletben lehetséges az, hogy teherűrhajókkal darabonként a Marsra küldenek egy indítóállványt és egy rakétát, de ez még a legoptimistább becslések szerint is nagyjából olyan négyszáz tonnányi teher bolygóközi fuvarozgatását jelenti, azt pedig össze kell majd szerelni a Marson, feltölteni üzemanyaggal és elindítani, ami a néha legkomolyabb földi irányítás mellett is kudarcba fullad.
Az Orion-küldetés tesztrepülése korszakalkotó volt, hiszen megnyitotta az utat a Mars meghódítása előtt, és ha sikerül minden nehézséget áthidalni, a Marsra vezető út mindenképpen történelmi jelentőségű esemény lesz, hiszen nem élt még olyan ember, aki a Földet csak egy távoli fénypontnak látta volna.
