Budapesti „vendégmunkás” koromban az első években gyakran vásároltam vasárnap hipermarketben: sokkal kényelmesebb volt, mint hétköznap munka után, este hét körül fáradtan sorban állni a pénztár előtt vagy szombaton, a takarítást, főzést, mosást és vasalást követően felöltözni és kocsiba ülni, hogy meglegyen a heti nagy bevásárlás. Igaz, az utca túloldalán volt egy kis bolt, ott szinte mindent meg lehetett volna vásárolni, mégis leginkább egy távoli bevásárlóközpont felé vettem az irányt, mert ott be lehetett térni a könyvesboltba, a drogériába és hát a butikokba is… Ha megéheztem vagy megszomjaztam, ehettem és ihattam, de sokszor itt találkoztam a barátaimmal is, akikkel a „program” végén általában beültünk egy multiplex moziba. Közben borzasztóan sajnáltam azokat az eladókat, akik egész nap a természetes fény nélküli üzletekben dolgoztak a hét szinte minden napján. Aztán idővel besokalltam: már irtóra idegesített a sok ember és az árudömping, időpocsékolásnak tartottam a sorban állást, és rájöttem, hogy hiába a bevásárlási lista, egy rakás „akciós” áru is landol a bevásárlókocsimban. A butikok már untattak, inkább a művészmozikat preferáltam, a barátaimmal pedig a Normafához kirándultunk, a Margit-szigeten sétáltunk vagy beültünk egy romkocsmába. A bevásárlást le tudtam hétköznap ebédszünetben vagy munka után a sarki vegyesboltban, ahol lehet, hogy pár forinttal többe került a tejföl, de csak az került a kosaramba, amire tényleg szükségem volt – így végül is olcsóbban, gyorsabban megúsztam a vásárlást, és ehhez még kocsiba se kellett ülnöm.
A vasárnapi nyitva tartás persze nem az egy pohár tejfölért, hanem a minél több fogyasztásért van, hiszen vasárnap délelőtt általában nem az ebédnek való kerül a pénztárgépszalagra, hanem az úgynevezett non-food termékek. A vásárlóközönség pedig igen vegyes: vannak az „elfoglaltak”, akik csak ilyenkor vásárolhatnak, vannak a „shoping-függők”, akik mindennap plázáznak, vannak az „unatkozók”, akik szabadidős program gyanánt bolyonganak egy bevásárlóközpontban és vannak a „beugrók”, akik a közös családi program után (vagy helyett) ugranak be vásárolni.
A március 15-én hatályba lépő, vasárnapi zárva tartásról szóló törvény szerint az üzleteknek vasárnap zárva kell tartaniuk, kivéve azokat, amelyek árusítótere nem haladja meg a 200 négyzetmétert és a boltot működtető cég legalább 1/5 tulajdonrésszel rendelkező tulajdonosa vagy családtagja működteti aznap. További kivételek a nemzeti dohányboltok, gyógyszertárak, reptéren kialakított üzletek, pályaudvarok területén kialakított üzlet, büntetés-végrehajtási intézetekben történő kereskedelmi tevékenység, egészségügyi intézményekben működő boltok, piacok, vásárok, benzinkutak, katonai objektumon belül folytatott kereskedelmi tevékenység. (Az adventi időszakban és az év egy szabadon választható vasárnapján nyitva lehetnek az üzletek.) A magyar törvény tehát leginkább a külföldi tulajdonú áruházaknak fog fájni.
Jelenleg Magyarországon több mint 150 ezer értékesítési helyet tartanak nyilván, amelyek közül legalább 100 ezer ugyanúgy nyitva tart majd vasárnaponként, mint eddig. Bár az intézkedésről hatástanulmány nem látott napvilágot, a törvény kritikusai szerint több tízezer munkahely forog veszélyben. (Engem ez az elrettentő adat Gyurcsány Ferencnek a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazáskor tett kijelentésére emlékeztet, amely 23 millió román (?!) bevándorlását vizionálta.) A törvényalkotók szerint viszont a multiknál jelenleg alulfoglalkoztatás van, ugyanis olyan alacsony létszámmal dolgoztatnak, hogy a hétvégén egy nap biztosan dolgozni kell, és az előírt pihenőnapot szinte képtelenség kivenniük a dolgozóknak, akiknek a zöme nő – számukra egy hétköznapi szabadnap sohasem tudja pótolni a vasárnap nyugalmát, a hétköznap iskolában, óvodában lévő gyerekekkel eltöltött értékes hétvégi napot. Ha őket is megkérdezné valaki, a legtöbbjük minden bizonnyal a szabad vasárnapot választaná a siralmas hétvégi pótlék helyett.
Nyugat-Európa legtöbb olyan országában, ahol vasárnap zárva vannak az üzletek, helyi szinten lehet módosítani a nyitva tartást. Annyi rugalmasság, hogy bizonyos korlátozásokkal és speciális kereskedelmi feltétekkel a nagyobb városokban engedélyezni lehessen a vasárnapi nyitva tartást, Magyarországon is kívánatos lett volna.
