Dijana Vukomanovićot, a Szerbiai Szocialista Párt frakcióvezetőjét a lakása és a képviselőház között rendre sofőr fuvarozta egy állami tulajdonú, Audi típusú luxusautón. Ezzel a lehetőséggel rajta kívül egyetlen frakcióvezető sem élt (vissza). Vukomanović asszony a Szent Száva-bálra is ezzel az Audival érkezett.
Számos európai országban teljességgel ismeretlen ez az úri allűr. Ha Vukomanović asszony Svédországban lenne frakcióvezető, szolgálati autót csak időnként, indokolt esetben igényelhetne, és taxiköltséget is csak akkor számolhatna el, ha olyan helyre utazna államügyben, ami tömegközlekedéssel nem közelíthető meg. A saját autó használatához akkora költségtérítés jár, ami semmiképp nem minősül bújtatott jövedelemnek: Svédországban a politikusi napidíj és az utazási költségtérítés fillérre ugyanannyi, mint amennyi bármelyik másik közalkalmazottnak jár – hiszen a benzin az állami vezetőknek is pont ugyanannyiba kerül, mint az egyszerű állampolgároknak. Szolgálati autó Svédországban csak a miniszterelnöknek jár. Carl Bildt svéd külügyér szívesen jár kerékpárral dolgozni, de egykor miniszterelnökként is gyakran pattant drótszamárra, amikor a hivatalába indult – neki ez nem derogál(t).
A napokban mind Magyarországon, mind Szerbiában arról cikkeznek egyes lapok, milyen bőkezű e két ország kormánya az állami autók használatát illetően. Magyarországon a nyolcfős kormány állítólag 40 új gépkocsit vásárol 460 millió forintért, az Országgyűlés pedig 15 autót vesz 80 millióért. Magyarországon az ezret közelíti azon állami tisztviselők száma, akiknek az adófizetők pénzéből biztosítanak személyi használatú gépkocsit, az ő esetükben maga az autó, az üzemanyag, a szerviz, a parkolás és sokszor a sofőr díját is az állampolgárok állják.
Egy korábbi háttéranyag szerint az érthetetlenül bőkezű autóhasználat a kommunista rendszer kései öröksége: tovább élő hagyomány egy olyan korból, amikor az autó valóban állami kegy és a többség számára elérhetetlen luxus volt. Mára a helyzet annyiban változott, hogy a kocsi hétköznapi használati tárggyá vált, és a kedvezményezetti körbe tartozók az igencsak tisztes állami fizetésből és a hozzá járó költségtérítésből minden további nélkül fenn tudnának tartani egy saját autót. Miután nem teszik, ez nagyjából annyit jelent, hogy az állam akár a felével is növelheti a jövedelmüket az irracionális juttatás révén.
A gazdag Németországban nem éri el az ezret a szolgálati autók száma, de a szegény Szerbiában a hatezret is meghaladja a számuk. Ha ehhez hozzávesszük a katonaság és a rendőrség gépparkját is, csaknem 27 ezer jármű gurul elvileg a köz szolgálatában a szerbiai utakon. Hogy ebből mennyi a luxusautó, nem tudni pontosan, de az Állami Revizori Intézet (DRI) 2012-re vonatkozó utolsó jelentése szerint a hazai politikusok főleg az Audiért, a Škodáért, a Passatért és a Fiatért rajonganak. E jelentés adatai szerint a szolgálati autók egy év alatt 67,2 millió kilométert futottak, azaz átlagosan 12 ezret járműként, és a fenntartásuk mindenestül 1,9 milliárd dinárt emésztett fel.
A DRI jelentése fehéren-feketén rávilágított arra a nyilvánvaló tényre is, hogy a politikusok rendszeresen, felelőtlenül és jogtalanul visszaéltek a helyzetükkel: a szolgálati autókat olyanok is igénybe vették, akiknek erre nem volt felhatalmazásuk, külföldre utaztak vele, hétvégén, ünnepeken használták, ugyanazokra a távolságokra eltérő km-t tüntettek fel az útnyilvántartásban, vidéki városokban aránytalanul sokat autóztak stb. A DRI akkor javaslatokat fogalmazott meg arról, miként legyen rend ezen a területen, és a szerb kormány időközben hozott is erre vonatkozóan új rendeleteket. Radoslav Sretenović állami revizor szerint ezeknek az intézkedéseknek ugyan már van foganatja – csökkent a szolgálati autók száma és kevesebben vehetik azokat igénybe –, de az intézkedések pénzügyi hatásáról még nincsenek adatok.
Miután Vukomanović asszony a címlapokra került, Aleksandar Vučić kormányfő megdorgálta a túl sokat kocsikázó szocialista frakcióvezetőt, a nyilvánosságnak pedig azt üzente: a járműhasználattal kapcsolatos visszaélések ellen is felveszi a harcot, és a kormány csökkenti a politikusokat megillető szolgálati autók számát. A tervek szerint február végéig 1500 szolgálati autót bocsátanak árverésre Belgrádban, becslések szerint ezzel 10 millió eurónyi fenntartási költséget lehet megspórolni. A hírek szerint év végéig további 1200 autó kerül dobra, és a végső cél az, hogy csak a minisztereknek járjon szolgálati jármű.
Vukomanović asszony a kormányfői fejmosás után azt ígérte: ezentúl hullafáradtan sem ül majd sofőrös állami luxusautóba. Úgy hírlik, mostanság négykerekű pártparipán furikázik, sofőr nélkül.
