Egy óra plusz aktivitás

Minden ember saját belső óráját követi, ez határozza meg azt, hogy milyen ritmusban éljük napjainkat, és szabályozza a napszakonként változó biológiai funkciókat: a vérnyomást, a pulzusszámot, a testhőmérsékletet és a glükokortikoid hormonok szintjét. A belső órára a nap járásának, a napsütésnek, valamint az éjszaka és nappal váltakozásának van a legnagyobb befolyása – a biológiai óra kismértékű ingadozása ezért boríthatja fel az alvás-ébrenlét ritmusát, és ezért hat az egészségünkre mindaddig, amíg a szervezetünk nem alkalmazkodik a változásokhoz.

De mi is történik, ha a belső és a külső óra összhangja megszűnik?

A nyári időszámítás miatt egy órával eltolódik az életünk. Néhány éve német kronobiológusok vizsgálták az időeltolódás emberi szervezetre gyakorolt hatását. Éveken át ötvenötezer embert vizsgáltak, és megállapították, hogy a legtöbbjük heteken át nem képes túltenni magát azon az ellentmondáson, ami a természetes biológiai óra és a hivatalos idő között keletkezik az óra-előreállítás miatt: reggel nem tud hatékonyan dolgozni, esténként pedig súlyos fáradtságot érez. Arról van szó, hogy ha az óraátállítás előtt és után is hét órakor kelünk fel az óra szerint, valójában egy órával korábban kelünk, mint előző nap. Az alvást szabályozó melatonin termelése ilyenkor még nem áll át, és a vércukorszint még az alvási időnek megfelelő – vagyis hiányzik a kimaradt egy óra alvás, fáradtak, dekoncentráltak, levertek lehetünk. Ezzel szemben este nagyon is fittnek és ébernek érezzük magunkat, mert belső óránk szerint 11 órakor valójában még csak tíz óra van.

Az óraátállítás célja az volt, hogy a nappalok minél jobban egybeessenek a lakosság megszokott ébrenléti idejével, ami reggel héttől este tízig tart. Az óraátállítást először 1976-ban vezették be Franciaországban azzal az indokkal, hogy az akcióval 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiamegtakarítás érhető el. Magyarország 1980, Szerbia 1983 óta alkalmazza ezt a gyakorlatot, de az energiafogyasztási szokások azóta nagymértékben megváltoztak. A legújabb számítások szerint a fogyasztás átalakulása miatt már nem lehet az óraátállítással jelentős mennyiségű energiát megtakarítani. Döntően a légkondicionáló berendezéseknek köszönhetően a téli és nyári csúcsterhelések között egyre inkább csökken a különbség: 2001-ben 1,3-szoros volt az arány a téli fogyasztás javára, 2011-re azonban már minimálisra csökkent a különbség. Amikor a fogyasztást rengeteg tényező (az időjárás, az évszakok, a munka- és szabadnapok, az iskolai tanrendek és az óraátállítás is) befolyásolja, nagyon nehéz megmondani, hogy az óraátállítás mekkora változásért felelős, ezért sokan meg is kérdőjelezik a hatékonyságát.

Azok, akik az eltörlése mellett kardoskodnak, azzal érvelnek, hogy felborítja a szervezetünk természetes ritmusát, alvás- és koncentrációs zavarokat okozhat, fokozza a depressziós tüneteket. Bizonyított tényként kezelik, hogy az óraátállítást követő hetekben több a baleset, fokozódnak a szív- és érrendszeri panaszok, összességében fáradtabbak, bágyadtabbak vagyunk, és teljesítménycsökkenés alakulhat ki. Mások szerint viszont az óraátállásnak köszönhetően csökkenhet a közúti balesetek száma, ha többet vezetünk világosban, és ha kevesebb időt töltünk sötétben az utcán, kevesebb bűncselekmény is történhet. Ők úgy vélik: az óraátállítás közel sem okoz olyan komoly problémákat, mint azt sokan állítják, hiszen legalább 3 óra időeltolódás szükséges ahhoz, hogy a napi ritmusunk zavart szenvedjen.

Vasárnap hajnali kettőről háromra kellett átállítani az órát, ennek köszönhetően hosszabbak lesznek a nappalok, így aktívabban élhetjük életünket – a nyári időszámítás ezért az én egészségemre egészen biztosan kedvező hatással lesz.