Az óvónéni kérdezi a gyerekeket, mielőtt elkíséri őket a könyvtárba:
– És miért kell csendben lenni a könyvtárban?
Az egyik kicsi válaszol:
– Mert ott alszanak.
Talán sokakban él még a régi sztereotípia, hogy egy könyvtárban csendben kell lenni, hogy még véletlenül se zavarjuk meg a könyvbe mélyedőket, a kutakodókat, a jegyzetelőket. A mai nyüzsgő, zajos világban azonban legtöbben már a csendet sem tudjuk elviselni. Az ablakok alatt elrobogó autók, motorok zaja nélkül már nem tudunk lélegezni, ha csend van, bekapcsoljuk a rádiót, zenét hallgatunk. Éppen ezért a csend már egy könyvtárban sem elengedhetetlen.
A 21. században akkor nevezünk valamit jól működőnek, ha ott élet és állandó jövés-menés van. Így van ez a könyvtárak esetében is. Az új kihívásoknak a könyvtáraknak is meg kell felelniük, folyamatosan keresniük kell a kapcsolatot a potenciális olvasójelöltekkel, a gyerekekkel, a fiatalokkal, a háziasszonyokkal, a szerencsésekkel, akik munkahelyen dolgozhatnak, a nyugdíjasokkal, és ezt csak úgy lehet elérni, ha különböző programokkal, rendezvényekkel nyitnak feléjük, hogy még az is könyvtárlátogató legyen, aki korábban nem is gondolt erre. Mindez a könyvtárosok kreativitásán múlik, és egy kis kitartással talán a válaszadóknak azt a több mint hatvan százalékát, akik azt nyilatkozták, hogy soha sem járnak könyvtárba, is be lehet csalogatni.
Mert könyvtárba járni jó. Még akkor is, ha az embernek nincs sem ideje, sem hajlandósága ahhoz, hogy órákon át görnyedjen egy kikölcsönzött vagy éppen helyben olvasott könyv fölött. Mert már az olvasási szokásaink is megváltoztak, már ha vannak, persze. Az internetről szinte minden valaha megjelent könyvet be tudunk szerezni valamilyen elektronikus formátumban, így a könyvtárak eme funkciója mára vesztett jelentőségéből. A közvetlenül az irodalomhoz köthető programok, úgy mint könyvbemutatók, író-olvasó találkozók mellett különböző események szervezésével fel lehet dobni egy könyvtár forgalmát. Példaként említhetném a Topolyán működő Juhász Erzsébet Könyvtárat, amelynek lelkes dolgozógárdája rendszeresen szervez különböző programokat, a legkisebbeknek játszóházakat, kreatív műhelymunkákat, a kicsivel idősebbeknek magyar és szerb nyelvtanfolyamokat, a legidősebbeknek számítógépes tanfolyamokat, és kiállításokat, előadásokat minden korosztálynak.
Külön figyelmet érdemel egy-egy könyvtár könyvállománya, hiszen ez is kihatással van a látogatottságra. Ha egy könyvtáros nem hajlandó figyelembe venni az olvasók igényeit, és csak a saját ízlését próbálja ráerőszakolni az olvasókra, a saját ízlése szerint vásárol új könyveket, minden valószínűség szerint előbb-utóbb elveszíti látogatóit, bármennyire is kifinomult ízlése van. Ebből a szempontból egy könyvtárosnak folyamatosan kompromisszumokat kell kötnie, Danielle Steel és Wass Albert-köteteket kell a polcokra helyeznie, még akkor is, ha szíve szerint azt szeretné, hogy mindenki Virginia Woolfot vagy Kertész Imrét olvasson. Persze bizonyos határokon belül „alattomos” módon, minden hátsó szándékkal irányítani kell az irodalmi tendenciákban kevésbé jártas, mondjuk úgy, laikus olvasókat.
A kreativitás és kompromisszumkészség mellett a jó könyvtáros ismérve a bátorság, a rámenősség is, hogy ne elégedjen meg azzal, hogy a különböző adományozók által felajánlott listáról válasszon, amelyek időnként azt a benyomást keltik, mintha csak a raktárakat takarítanák, és olyan könyveket ajánlanak fel, amelyek tartalma elavult, aktualitását vesztette, és itt nem feltétlenül a rendszerváltás előtt megjelent könyvekre gondolok (a témáról lásd bővebben Szerbhorváth György A Navracsics-nyuszi könyvet tojt a határon túli gyerekeknek című írását). A jó könyvtáros úgy osztja be a rendelkezésére álló kevéske pénzt, hogy kielégítse az olvasói igényeket, hogy az állománya naprakész legyen, hogy elkerülje a felesleges költekezést, mert van az úgy, hogy elszalad a ló. A raktárakban felhalmozott könyvekre pedig jó megoldás az újrahasznosítás.
A könyvtárosok világnapján minden könyvtárosnak sok munkát, az olvasóknak meg minél kreatívabb, kompromisszumkészebb és bátrabb könyvtárosokat (lehetőleg olyat, aki valamilyen szinten beszéli az olvasók anyanyelvét), és minél több szabadpolcot kívánok.
– Hány könyvtáros kell egy villanykörte kicseréléséhez?
– Nem tudom kapásból, de tudom, hol lehet utánanézni.
