Szombaton a műemlékvédelem fontosságáról, lehetőségeiről, szükségességéről cikkezett a világ – szombaton volt ugyanis az 1984 óta ünnepelt műemlékvédelmi világnap. A műemlékvédelem elsősorban szemlélet kérdése, de sok pénz is forog körülötte: míg egyesek temérdeket áldoznak belőle a műemlékek megőrzésére, mások évszázados emlékhelyeket rombolnak le egyetlen pillanat alatt vagy a feketepiacon teszik pénzzé, egyben láthatatlanná az emberiség ősi kultúrkincsét.
A Közel-Kelet kifosztása hosszú emberöltők óta zajlik. Számos ókori csoda élte túl a háborúkat, a vérengző hadvezéreket és az idő múlását, hogy aztán a 20. és a 21. század emberi kegyetlensége pecsételje meg a sorsát. A kabuli Afgán Nemzeti Múzeum százezer kiállítási tárgyának hetven százalékát hordták el fosztogatók a kilencvenes évek elejének polgárháborúja alatt, az első öbölháború (1991) után a bászrai múzeumot rabolták ki, a Bámiján-völgy hatalmas, 6. századi Buddha szobrait az afganisztáni tálibok robbantották fel 2001-ben, 2003-ban pedig a bagdadi Iraki Nemzeti Múzeumot fosztották ki – ezt tartják egyébként sokan az évszázad műkincsrablásának. Rövidebb lenne megírni azt is, hogy mit nem romboltak le a polgárháború alatt a szíriai Aleppóban, mint azt, ami megsemmisült – és a további lista szinte végtelen…
Napjainkban az Iszlám Állam kezébe került iraki városokban ölt elképesztő méreteket a műkincspusztítás, szinte nem múlik el hét újabb döbbenetes hír nélkül. A dzsihadista szervezet emberei márciusban dúlták szét az ENSZ világörökségi listáján szereplő, több mint kétezer éves Hatra ókori romváros maradványait Észak-Irakban és ledózerolták Nimrúd – az ókori Kalhu – régészeti parkjának asszír romjait. Januárban és februárban Moszulban semmisítettek meg értékes könyvtári könyveket és látványos videofelvételeken zúzták szét a moszuli múzeum szobrait – utóbb kiderült ugyan, hogy az összetört műtárgyak nagy része gipszmásolat volt, amelyeknek eredetijei például Bagdadban és a párizsi Louvre-ban találhatóak, de az egykoron Ninive falait őrző szárnyas bika sajnos eredeti volt. Tavaly júliusban a keresztények és a mohamedánok által is szent helynek tartott Jónás próféta moszuli mecsetét repítették a levegőbe.
Miért teszik mindezt? A szakértők szerint ennek több oka is van. Az iszlám radikálisok azt szeretnék, ha az egész világ félné a nevüket, és az emberáldozat, az állandó terror ehhez már szerintük nem elég. Szélsőséges ideológiájuk szerint el kell törölni a föld színéről minden általuk eretneknek tekintett emléket, ezért kell „megtisztítani” a környéket a nem-iszlamista gondolatokat közvetítő tárgyaktól – a könyvtári ritkaságoktól, az archeológiai ereklyéktől és az általuk a bálványimádat kifejeződésének minősített muzulmán emlékektől is. Némely műemlékek mégsem végzik buldózer vagy kalapács alatt, a legértékesebbek ugyanis a fekete piacon cserélnek gazdát. Az Irakban található műkincsek anyagi értéke egyes becslések szerint vetekszik a földben rejlő teljes olajkészlettel – ez az óriási műkincskészlet ily módon dollárszázmilliókkal segítheti az Iszlám Állam kegyetlen, véres háborúját.
Amíg nincs visszatartó erő és erős nemzetközi összefogás, addig nem lesz vége a műkincsek pusztításának és rablásának – ezzel az üzenettel fordult a nemzetközi közösséghez nemrégiben az iraki antikvitások minisztériuma, és Ádel Sirsáb miniszter az ország örökségének megvédése érdekében légitámadásokra szólította fel az USA vezette koalíciót. Eleanor Robson, a Közel-Kelet ókori történelmének londoni professzora azonban úgy véli: a légitámadásokkal valószínűleg nem lehet sikeresen megvédeni a műemlékeket, szerinte ehelyett Ninive tartomány visszafoglalására kellene a hangsúlyt helyezni. A keleti műemlékek megvédésére és a kármentésre egyelőre csak az UNESCO rukkolt elő konkrét elképzeléssel, szakértői japán pénzügyi támogatással egy tervet dolgoznak ki az iraki múzeumok műkincseinek védelmére és az intézmények helyreállítására, Libanonban pedig felállítanak egy monitorbizottságot, mely a közel-keleti műkincsrablás és -pusztítás nyomon követésével foglalkozik. A lerombolt ókori műemlékek helyreállításának megkezdéséhez, a pusztítás kiterjedésének felméréséhez Magyarország is hozzájárul, Irakban ugyanis nemcsak 150 magyar katona szolgál majd, hanem magyar régészek is támogatni fogják az iraki műkincsek megmentéséért folytatott szakértői munkát.
