Nem meglepő, hogy e heti körkérdésünkre: Kielégítő-e a vajdasági magyarok szerbtudása?, a válaszadók 39 százaléka vallotta úgy, hogy mindez attól függ, milyen nyelvi környezetben/közegben élnek. Nem kielégítő, állítja 24 százalékuk, 13 százalékuk szerint pedig csak általában véve elfogadható. Az idősebb generációké, a középnemzedéké igen, a fiataloké nem, jegyezte meg a 375 választ adó közül 58 olvasónk. Azon nem is csodálkozom, hogy körkérdésünkben a téma iránt érdeklődést mutatók és véleményt nyilvánítók 15 százaléka választotta ezt a válaszadási lehetőséget, hiszen az utóbbi évtizedekben az emberek egymástól való elidegenedése egyre kifejezettebb. Zárkózottabbak, talán bizalmatlanabbak is lettek az emberek, immár nem közelednek egymáshoz, barátkoznak egymással olyan mértékben, mint a ma hatvan-hetvenévesek fiatalabb korukban. Abban az időben, amikor ők választottak hivatást, álltak munkába, alapítottak családot. Nemcsak az a gyakorlat, hogy a más nemzeti közösségekhez tartozóktól idegenkednek közösségünk tagjai – ezzel együtt a nyelvüktől is elzárva magukat –, hanem immár a saját nemzeti közösségükhöz tartozók iránt is kevesebb érdeklődést mutatnak. Egy dolog lepett meg nagyon a körkérdés kapcsán született eredményeket vizsgálgatva. Mégpedig az, hogy a 375 olvasó közül 28, vagyis csupán 7 százalék van meggyőződve arról, hogy e kérdéskörben sok függ a szerb nyelv iskolai oktatásától. Pedig véleményem szerint lelkiismeretes, felkészült környezetnyelv-oktató tanárok közreműködésével, a mostaniaknál korszerűbb tankönyvek segítségével, módszertani lehetőségek beiktatásával, olyan iskolai oktatási folyamat során, amelyen a beszélgetésre fektetődne a hangsúly, helyzetgyakorlatok révén történne a tanítási folyamat, az alapszókincs elsajátítása, majd a szókincs, a nyelvtudás továbbfejlesztése is sikeresebb lenne, a vajdasági magyarok nyelvtudása pedig jobb, kielégítőbb. Örömmel nyugtázom, hogy immár ígéretek vannak, ennek következtében pedig talán jó esély is pozitív irányú változásra e tekintetben, hogy a jövő generációja számára szervezendő környezetnyelv-oktatás módszertana korszerűbbé váljon.
Könyvtár lévén, a topolyai intézmény is – gyermek célközösségét tekintve – elsődleges feladatát, az olvasóvá nevelést mindenkor érvényre kívánja juttatni. A Juhász Erzsébet Könyvtár e tekintetben is sikeres. Meggyőződésük: ha egy kisgyerek például játékos foglalkozáson való részvétel céljából tér be a könyvtárba, ha nem is a beiratkozás, a kölcsönzés a célja, miután felszabadultan érzi magát az ismerős könyvtári közegben, előbb-utóbb biztos érdeklődni kezd az őt körülvevő könyvek iránt is. Náray Éva könyvtárigazgató kézműves játszóházi foglalkozásaik kapcsán lapunknak nyilatkozva 2009-ben így fogalmazott: ,,Kezdeményezésünk legfontosabb hozadékának azt tartom, hogy játszóházainkban a szerb és a magyar ajkú gyerekek közösen töltik szabadidejüket, egymás társaságában a másik nyelvét, szokásait is megismerve. A mögöttünk álló, másfél évtizedes, a szegregációt erősítő gyakorlat ellenében, ebben az esetben tapasztalható a pozitív irányban való elmozdulás.” Más tekintetben is példaértékű e topolyai közművelődési intézmény tevékenysége. A topolyai könyvtár szervezésében körülbelül öt tanéven keresztül zajlott konverzációs szerb nyelvtanfolyam is, amelynek célközössége az általános iskola alsósai voltak. A szervezők keresték a folytatás lehetőségét: 2014 őszétől immár nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is megrendezik Tako lako elnevezésű szerb nyelvtanfolyamukat, sőt magyar tanfolyamot is indítottak. A mađarOK elnevezésű képzés iránt is nagy érdeklődés mutatkozik. Az igazgatónővel egyetértettünk abban is, hogy a magyar ajkú általános iskolai és középiskolai tanulók szerb nyelvi kommunikációs készsége gyenge. A környezetnyelv gyakorlati alkalmazásával van a legtöbb gondjuk. A konverzációs alap hiánya hatással van a fiatalok mindennapjaira, de pályaválasztási döntéseikben is alaptényezőként szerepel, sőt munkaszerzési esélyeiket is befolyásolja. A topolyai könyvtár szeretné megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a magyar ajkú gyerekek barátságos környezetben, játékos formában szerezzék meg kulcsfontosságú nyelvi, kommunikációs ismereteiket. ,,Kezdetben az általános iskola alsósainak képzése zajlott, mert a tapasztalat az, hogy a diákok nagyon rosszul beszélnek szerbül. Emiatt hátrányok érik őket. Szörnyű, amikor valakit saját anyanyelve köt gúzsba olyan formában, hogy semmilyen más nyelvet, sem a környezetnyelvet, amely jelen esetben a szerb, nem beszéli” – fejtette ki Náray Éva, aki arra is emlékeztetett bennünket: a fiatalabb iskolás korosztálynak szervezett képzést követően a folytatásban a felsősöknek és a középiskolás korosztálynak is meg kívánták azt szervezni. Miután azonban az MNT felzárkóztató szerb nyelvi képzést indított számukra, a könyvtár továbbra is a fiatalabbak ügyét vállalta fel. A 2014-2015-ös tanév kezdetéig. 2014 őszén ugyanis újra nyelvtanfolyamokat hirdettek, ezúttal magyar és szerb konverzációs tanfolyamot is, azzal, hogy felhívásukban nem jelöltek meg korcsoportot, amelyre irányulna a képzés. A Tako lako tanfolyam iránt akkor zömében fiatal felnőttek érdeklődtek, és ez igazolja azt a korábban is kifejtett állásfoglalásukat, mely szerint: sok esetben a fiatalok a középiskola befejeztével vagy pl. magyarországi egyetemi tanulmányok elvégeztével, hazatérve döbbennek rá a szerb nyelvi tudásuk hiányából fakadó következményekre. Újdonság, hogy ezúttal egészen kis gyermekek esetében is igényelték a szerb nyelvi képzést. A gyerekeknek a tanév folyamán folyamatossá kívánták tenni a képzést, a felnőttek, 3-4 hónapos tanfolyam során fejleszthetik nyelvtudásukat. Nem csak topolyaiak, a község más településeiről is voltak/vannak tanulóik. Legyen követendő a topolyai pozitív példa! Náray Éva hangsúlyozta: úgy érzik, a könyvtár mint közművelődési intézmény sok területen kifejtheti tevékenységét, így nyelvtanfolyamok szervezésén keresztül is sikerrel valósíthatja meg sokrétű céljait.
