Hogyan találjuk meg a hozzánk illő társat? Miként éljünk boldogan, míg meg nem halunk? Mi a magabiztosság, az örök optimizmus kulcsa? Lehetünk-e egyszerre sikeresek a hivatásunkban, kiváló anyák és jó feleségek? Megmondja-e ezekre a kérdésekre a tuti receptet az önsegítő irodalom?
Ha a könyvesboltok kirakatait és az eladási sikerlistákat fürkésszük, a válasz igen, hiszen az önsegítő, ún. self-help irodalom piaca az utóbbi húsz évben töretlenül virágzik, a fantasy műfaj és a skandináv krimik mellett ez a könyvkiadás egyik biztos sikere. Az önsegítő irodalom Mekkája Amerika, az Amazon.com-on több mint 160 000 ilyen témájú művet vásárolhatunk meg, ezek között a legtöbb a depresszióval és a párkapcsolatokkal foglalkozik. Az önsegítő könyvek és olvasójuk általában természetes módon találnak egymásra, mert az olvasó azokat emeli le a könyvesbolt polcáról vagy rendeli meg az interneten, amelyek valamiért érdekesek a saját élethelyzetére vetítve. Azt reméli, pont az a könyv segít majd neki kívülről látni, tudatosítani valamilyen problémát, erőt tud meríteni belőle, és azért veszi meg, hogy segítséget nyújtson neki. Csakhogy sok esetben ezek a tippek, tanácsok, útmutatók túlságosan direktek, életidegenek vagy nehezen alkalmazhatók. Üzenetük, miszerint a dolgok csakis rajtunk múlnak, az amerikai életszemlélet alfája és ómegája, de nálunk is úgy tartja a mondás: „Segíts magadon, isten is megsegít!” Az a hozzáállás, hogy akaraterővel minden lehetséges, a problémamegoldás szempontjából hasznos lehet, és az önsegítő irodalom is ezt a szemléletet erősíti, de önmagában kevés, mert bonyolult kérdésekre nem lehet ennyire egyszerű válaszokat adni. Senki nem fogja néhány gyakorlat segítségével megoldani évek óta romokban heverő házasságát, és nem lesz kicsattanó önbizalma attól, ha naponta többször elmondja magának, hogy ő szép és okos. Sok önsegítő könyv kelti azt a hamis látszatot, hogy megtalálta a kulcsot a boldogság kapujához, ezek szerzői általában rossz edző módjára a medence széléről biztatják a gyakran úszni sem tudó próbálkozókat.
Pedig sokan keresik kötetbe zárva a harmonikus, sikeres élet titkát. Az emberek jelentős része elégedetlen az életével, belső szorongásaik, érzelmi kríziseik a megváltást ígérő self-help guruk könnyű sikerének a zálogát jelentik. Rhonde Byrne Titok című sikerkönyvének „titka” lényegében ennyi: ha hiszel magadban, eléred céljaidat. Az önsegítő könyvek többsége hasonló áltudományos, kvázifilozófiai sablonokkal operál, pedig az önismeret és az önfejlődés nem CtrlC-CtrlV billentyűkóddal működik. Egyesekben mégis elindíthatnak egy belső folyamatot, hiszen első lépés az önsegítés felé, ha leemelünk a polcról egy ilyen kötetet, mert ez azt jelenti: tudjuk, hogy problémánk van, és segítségre van szükségünk. De az nagyon fontos, hogy ne önjelölt „gyógyító” adjon nekünk kopírozható tanácsot, hanem hiteles szakember ossza meg velünk értékes tapasztalatait. Az ilyen könyvek összetett és újszerű gondolkodásra ösztönöznek bennünket, szerzőik elismert pszichoterapeuták, pszichiáterek, és írásaik komoly elméleti alapon, pszichoterápiás tapasztalaton vagy kutatásokon nyugszanak. Ilyen Eric Berne Sorskönyve, M. Scott Peck A járatlan út című műve vagy például Feldmár András kötete, a Feldmár Mesél – Egy terapeuta történetei.
Az önsegítő könyvek hasznos eszközök lehetnek a személyes fejlődésünkben, de olvassuk őket kritikával, ne várjunk tőlük gyors és egyszeri változást, és legfőképp legyünk igényesek a szerzőket illetően. De annyi más erőforrás létezik meg! Hihetetlen kincsesbányák a művészetek, amelyek alapvető élethelyzeteket, konfliktusokat, érzéseket jelenítenek meg, és a személyiségfejlődés komoly lehetőségét kínálják számunkra. Kiállta az idő próbáját, ezért is érdemes felütni például a Bibliát, amely bölcsességet ad ahhoz, hogy a problémáink mélyére lássunk, és megtanuljuk kezelni őket. Olykor pedig az is sokat ér, ha egy sikerlistás self-help könyv olvasása helyett elmegyünk futni a természetbe vagy megfosztjuk a gaztól madárfüttyös kiskertünket.
