Eufória, kis pimaszság, humorérzék: talán ezekkel a szavakkal lehetne magyarázni azt a jelenetet, amikor 18–20 éves fiatalok nyugdíjat követelnek maguknak az állam elnökétől. Valós történetről van szó: a helyszín az ópázovai labdarúgóközpont volt, ahol Tomislav Nikolić, Szerbia elnöke gratulált az U20-as szerb labdarúgó-válogatott tagjainak a világbajnoki címhez. A fiatalok egyik pillanatban azt kezdték el skandálni, hogy „nyugdíjat akarunk”, mire Nikolić azt felelte: „Ez jár nektek, ez jár nektek”.
Félreértés ne essék, az államelnök nem akarja azonnal nyugdíjaztatni a friss világbajnokokat, és ők sem azt követelték, hogy július 1-től nyugdíjjogosultak legyenek. Arról az ún. sportnyugdíjról szólt a skandálás, amelyet Szerbiában 2006 óta ítélnek oda azoknak a sportolóknak, akik olimpiai sportágban és olimpiai számban a nagy világversenyek közül (Európa-, világ-, olimpiai bajnokság, Fed- vagy Davis-kupa) egyiken dobogóra álltak. A jelenleg érvényes törvény szerint az életjáradékot azok kaphatják, akik elmúltak 40 évesek.
Vagyis 20–22 év múlva a hétvégén világbajnokságon aranyérmes labdarúgók sportnyugdíjasok lehetnének. Azért a feltételes mód, mert a törvény második cikkelye szerint azok kaphatnak életjáradékot, akik a szerbiai felnőtt válogatott színeiben érték el a sikert. Így már érthető, miért kértek sportnyugdíjat maguknak a fiatalok. Mert a törvény szerint nem jár(na). Nikolić azonban megígérte nekik. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen abban biztos vagyok, hogy más is úgy gondolja: azok, akik a kieséses szakaszban négy mérkőzésen is hosszabbítást játszanak, legyőzik az Egyesült Államokat, Brazíliát, megérdemlik az életjáradékot.
A szerb elnök választhat: ha bejelenti, hogy átgondolatlan volt a kijelentése a sportnyugdíjról, akkor nemcsak a labdarúgók, hanem a nép haragjával is számolnia kell. Ha pedig úgy dönt, hogy a focistáknak mégis jár az életjáradék, akkor először is törvényt kell módosítani, utána pedig hozzá kell nyúlni a vésztartalékhoz, vagy ha az nincs, akkor valamilyen új adó formájában növelni kell az állami bevételt. Hogy miért? Azért, mert nemcsak a labdarúgók nyertek korosztályos vb-n érmet. A birkózó Nemes Viktor az U23-as Eb-n nem talált legyőzőre, az úszók közül az ifjúsági vb-n Szilágyi Csabának és Ivan Lenđernek ezüst-, illetve aranyérme van, az asztaliteniszezők közül Fehér Gabriella, Tápai Éva, Truzsinszki Viktória, Makszuti Anetta és Pető Zsolt is állt már az ifi világbajnokság dobogóján…
Jó lenne, ha az elnök őket, és mindazokat, akik most helyszűke miatt kimaradtak a felsorolásból, időben értesítené, hol és mit kell skandálniuk, hogy nehogy lemaradjanak az életjáradékról. Mert ha a focistáknak jár, akkor nekik is jár.
Azon sem lepődnék meg, ha pár nap múlva közölnék, az államelnök csak vette a lapot és viccelt az életjáradékkal kapcsolatban, s a fiatalok sem gondolták ezt komolyan. Ez a lehetőség jobban beleillik az elnöki kommunikációba, amelynek nemrég az is részét képezte, hogy az ország első embere azért nem ír hozzászólást a közösségi portálokon, mert nem tud telefonvonalhoz jutni. Ha ez az utóbbi forgatókönyv valósul meg, nyugodtan fel lehet tenni a kérdést: sírjunk vagy nevessünk? Én az utóbbit javaslom, de döntsön mindenki saját belátása szerint.
