Pontosan 46 éve, az Apollo-program keretében az Apollo-11 legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin Aldrin először lépett a Holdra. Ezen apropóból minden nyáron megünnepeljük a Hold napját. Az ember számára az egyik leghétköznapibb dolog a Hold. Ott kering a fejünk felett, már évezredek, évmilliók óta. Mondhatnánk semmi új a Nap alatt. Unalmas.
Fotó: Diósi Árpád
Isaac Asimov híres sci-fi író A Hold tragédiája című tudományos ismeretterjesztő művében felvetett kérdésre, hogy mi volna, ha a Hold a Föld testvérhúga, a Vénusz körül keringene, azt válaszolta, hogy „mennyei szépségtől volnánk megfosztva”. Ugyanakkor a Földön csak a Nap keltene árapályt, méghozzá sokkal kisebbet, mint a jelenlegi. Rövidebb, 4-6 órás volna a nap, mert az árapály súrlódása nem lassította volna le a Föld forgását, az év pedig 1500 napból állna. Sötétebbek lennének az éjszakák, és mivel a Hold ragyogása nem halványítaná el a szomszédos, gyöngébb fényű csillagokat, sokkal többet látnánk az univerzumból.
Mindez első pillanatra nem tűnik tragédiának, azonban ha jobban belegondolunk, lehet, hogy az ember egyáltalán nem is létezne, ha a Földnek nem lenne holdja. Az élet a tengerben keletkezett több mint 3,8 milliárd évvel ezelőtt, és történetének 80 százalékában meg is maradt a tengerben. Az első élőlényeknek a szárazföld minden bizonnyal olyan kietlen volt, mint a Hold felszíne nekünk. A szárazföldek parti zónái ideális helyet szolgáltattak a tengeri életnek, hiszen ide érkeztek a szárazföldekről a folyók, amelyek a tengervízben egyébként ritka tápanyagokat hoztak, míg a sekély vízben ideálisan lehetett fotoszintetizálni. A környezetet tápanyagbőség és az élővilág sokfélesége jellemezte, és talán így maradt volna minden máig, ha a parti zónákban az akkor még a Földhöz sokkal közelebb lévő Hold általi, a mainál sokkal nagyobb árapály időnként szárazra nem vetette volna az élőlényeket, ahol fokozatosan alkalmazkodni kényszerültek az új környezethez és idővel meghódították a szárazföldet.
Ráadásul, ha a Hold árapályereje nem stabilizálná a földforgást, az éghajlati övek viszonylag gyorsan vándorolnának. A rövid időtartamok miatt az állatok többsége jórészt állandóan vándorolna, mindig a kedvező éghajlatú vidékeket keresve, a növények pedig vagy berendezkednének a szélsőséges körülmények elviselésére, vagy időnként nagy kipusztulási hullám söpörne végig rajtuk. Valószínű, hogy az élet ilyen mostoha viszonyok mellett nem fejlődhetett volna a mai szintre a Földön.
Kulturális és tudományos szempontból is hiányozna égi kísérőnk, hiszen a hónapot és a hetet, mint időegységet eredetileg a Hold fényváltozásai nyomán vezették be. Hiányában nemcsak istenekből és babonákból lenne kevesebb, de számtalan műalkotással lennénk szegényebbek, hiszen költők, írók, festők és zeneszerzők képzeletét is megmozgatta. A csillagászati felfedezésekben fontos szerepe volt, sőt az Einstein-féle általános relativitáselméletet egy napfogyatkozás alkalmával ellenőrizték. Az űrkorszakban a Hold egy időre a szuperhatalmak békés versengésének színterévé vált és meggyorsította az emberiség technikai fejlődését.
Hiába értük el a Holdat, a felszínére utoljára 43 évvel ezelőtt lépett ember. Kihasználására mai napig sok ötlet van, de maga a holdutazás számos problémával jár. Ettől függetlenül a tudósok elsősorban obszervatóriumokat, megfigyelőállomásokat telepítenének oda, vannak akik bányákat nyitnának, mások önellátó nyaralóközpontokat, szállodákat építenének, míg vannak, akik szerint a távolabbi jövőben az emberiség túlnépesedési gondjait is enyhíthetné a Hold. Az új eredmények ellenére ma is sok a rejtély a Hold körül, és bár szinte naponta jelennek meg újabb adatok és elméletek, nem tekinthetjük kimerített, így unalmas témának sem.
