HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Megnézi-e a Tanyaszínház idei előadását?
(a www.magyarszo.com olvasónak szavazatai alapján)
Indokolt elképzelés. Életképes hagyomány. Bemutatója, évi előadássorozata is esemény. A felsorolt jelzőkkel, minősítésekkel Gerold László illette a Tanyaszínházat, annak az 1996-os, Simon Balázs rendezte Kárpáti Péter Országalma című alkotásának feldolgozása szülte bemutatója kapcsán a Hídban megjelent kritikájában, az irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat LX. évfolyamának 1996. augusztus 9-én megjelent számában. ,,Talán az, hogy rendszeres nyári művelődési programmá, igazi eseménnyé vált a Tanyaszínház, talán az, hogy főiskolás kezdeményezői továbbra is ragaszkodtak a maguk kitalálta színházhoz, vagy esetleg más okból, például hogy a fiatalok szerettek volna saját színházat, esetleg mindezért együtt, a Tanyaszínház fokozatosan intézménnyé alakult át. Ebben közrejátszott a műsor változása is, nevezetesen, hogy jelenetek helyett egész estét betöltő drámákat, bohózatokat, mesejátékokat adtak elő”, fogalmaz az említett, Országalma faluszélen, vásártéren című kritikájában Gerold. Az Országalma kapcsán azt is kifejtette: a Tanyaszínház 1996-os bemutatója kizárólag a főiskolásoké volt, az akkor első évet végző hallgatóké, kiknek – szavaival élve – színészi próbája egész estet betöltő színpadi művet eredményezett. Kritikája bevezetőjében az irodalom- és színháztörténész, kritikus azt is megjegyzi: a Tanyaszínház előadásait látni beletartozott az emberek nyári programjába. Remélhetőleg erre a nyári színházi eseményre befogadói a jelenben sem tekintenek másként. Annak ellenére, hogy e heti körkérdésünk: Megnézi-e a Tanyaszínház idei előadását? válaszadóinak 45 százaléka nemet mondott. Nekem, aki szinte egyidős a Tanyaszínházzal, ha nem is az első, de talán az egyik legemlékezetesebb Tanyaszínházas bemutató volt az 1996-os. Akkor a Kosztolányi Dezső Irodalmi Tábor programsorába iktatott csoportos színházi látogatás alkalmával, kamaszlányként, immár nem családi körben, hanem baráti társasággal, ,,bandástól” befogadva szerzett különleges élményt. Az idei évi Tanyaszínházas játék, a Gárdonyi Géza műve alapján készült előadás kapcsán pedig ismét sámlit ragadunk. A „bandatagokat” ezúttal nem középiskolás társaim, hanem kiscsaládom alkotja. Mi, topolyaiak, az idén nem tartozunk azon települések lakosai közé, akiknek utazniuk kell az élményért. Turnéja során a nyári színház ezúttal Topolyát is útba ejti. Nem topolyaiak képezik az olvasók 23%-át, akik azt a lehetőséget jelölték meg a körkérdésre történő válaszadáskor: „Megnézném, de nem jönnek a környező települések valamelyikére”. A topolyai Művelődési Ház is napok óta örömmel hirdeti: Közhírré tétetik :)! 2 év szünet után idén Topolyán is Tanya Szín Ház!!! Nagyon várjuk őket és természetesen Önöket is :)! Kérünk mindenkit, hogy szóljanak az ismerősöknek, rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak :)! 2015. augusztus 14-e (péntek) 21 óra. Helyszín: a piac melletti füves tér!!! Kisszéket, sámlit hozzanak :)!
,,A Vajdasági Színházmúzeum az elmúlt harminc évben falvakon-tanyákon kultúrát terjesztő vállalkozásról készült fényképek, plakátok, aprónyomtatványok begyűjtésének eredményeként kiállítás formájában mutatja be az érdeklődőknek a mögöttünk lévő három évtized Tanyaszínház-előadásait, népszerűsítve ezzel a Kovács Frigyes szavaival élve főnixmadárként évről évre megújuló, újjászülető intézményt.”, fogalmazott Bancsi Ildikó, a Vajdasági Színházmúzeum munkatársa a Tanyaszínház harminc éve című írásában, amely abban az alkalmi tárlatot kísérő katalógusban jelent meg 2008-ban, amely az akkor 30 éves jubileumát ünneplő Tanyaszínházat köszöntötte kiállítás életre hívásával is. E kiállítás szerzője a nővérem. Kutatómunkája eredményeiről első kézből értesülhettem. A Tanyaszínházhoz kötődő meghatározó élményeim között tartom ma is számon, hogy kézbe vehettem azt a forrásanyagot: interjúkat, naplórészleteket, jegyzeteket, kritikákat, értékeléseket, amelyek hitelesen tájékoztattak a vajdasági magyar szabadtéri vándorszínház örömmel és küzdelmekkel teli életéről. Mint azt az említett tárlat szerzője mondta: a kiállítás anyagának gyűjtése során tapasztalt, többek között a kritikusok, az újságírók, a fotósok részéről érkező segítőkészség is magyarázatot szolgáltat arra, hogyan maradhatott fenn ez a támogatásokból élő színház több évtizeden keresztül. A kutató tapasztalatát, érzéseit, élményeit ekképpen is megfogalmazta: „A lelkes színészpalánták, valamikori tanyások, önzetlen támogatók, hálás közönség és vendégszerető házigazdák egyaránt szívügyüknek tekintik a Tanyaszínházat.” Biztosan többen vannak közöttünk azok, akik ma is így vagy hasonlóan éreznek. Többen, mint azt e heti körkérdésünk válaszadóinak számaránya igazolja.
