Amivel fenyegetőztek, bekövetkezett. Hiába volt az államvezetőség „oly nagy aggodalma” a lakosság iránt, hiába voltak az ígéretek, hogy nem történik meg, a többszöri halogatás után Szerbiában augusztus 1-jétől 12 százalékkal megdrágult az áram. Az ügy érdekessége, hogy nem mindenkit érint egyaránt a díjszabás-módosítás, mert ezúttal csak a lakosság esetében változik a tarifa, a nagybani fogyasztók, a vállalatok számára marad a régi ár.
A magyarázat is közismert, Szerbiának a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás értelmében kellett efféleképpen cselekednie, és a szóban forgó 12 százalékból 4,5 jut a Szerbiai Villanygazdaság fejlesztésére, a 7,5 százalék pedig az állami költségvetés feltöltésére. Úgy számolnak, hogy a drágításba beleértett 7,5 százalékos jövedéki adó címén évi szinten a költségvetés 14,1 milliárd dinárral gyarapodik.
A hazai villanygazdaság illetékesei évek óta hangoztatják a villanyáram ára emelésének szükségességét, hogy a villanygazdaság fejlődni tudjon, fenntartható legyen, hogy újabb erőművek épülhessenek. De mindez eddig nem volt lehetséges, mert Európához és a környező országokhoz képest is Szerbiában a legolcsóbb az áram. A mostani drágítást követően sem változik a helyzet, Szerbia továbbra is sereghajtó lesz e tekintetben, de ne hagyjuk említés nélkül, a nyugdíjak is itt a legalacsonyabbak. Jelenleg az országos átlagnyugdíj 192,8 euró.
Tehát, uniós valutában kifejezve a drágítás előtt Szerbiában 6,1 eurocentbe került egy kilowatt villanyáram, Montenegróban 10,3, de egy átlagos nyugdíjas az egykori déli tagköztársaságban mintegy 80 euróval kap többet. Horvátországban az átlagnyugdíj 310 euró körül alakul, de a villanyáram kétszerese a szerbiainak, kilowattonként 13,1 eurócent. Egyedül Macedónia lóg ki a sorból, a legidősebb polgárok átlagosan 144 eurónak megfelelő havi járandóságot kapnak, de 7,9 eurócentet fizetnek a villanyáramért. Nyugat-európai példát is említhetünk, Németországot, ahol egy kilowatt áramért 29,6 eurocentet számláznak, de a nyugdíjak átlagban 1170 euró környékén alakulnak.
A gazdasági szakértők többsége, ellentétben a politikum és a villanygazdaság képviselőivel, azon az állásponton van, hogy elhamarkodott és túlméretezett drágítást vitt véghez az állam. Egyrészt, ha igaz, hogy a költségvetés feltöltése sokkal jobb ütemben történik, mint ahogy év elején tervezték, akkor legalább a jövedéki adó felszámolása elodázható lett volna a következő évre, legalább addig, míg vissza nem állítják a közalkalmazottak és a nyugdíjasok korábban lefaragott járandóságait. Másrészt arra mutatnak, rá, hogy Európa-szerte merőben ellentétes tendencia tapasztalható a villanyáram árát illetően, odaát nem drágul ugyanis, hanem épp csökken az ára. Noha az uniós ár még mindig többszöröse a szerbiainak, Nikola Rajaković energetikai szakértő szerint Európában a korábbi megawattonkénti 55 eurós árról 40 euróra csúszott a villanyáram ára. Tehát Szerbiának nem lett volna érdeke sietni a díjszabás-módosításokkal.
A 12 százalékos drágítás mindenképp rányomja bélyegét a lakosság további életére, életszínvonalára, csupán az a kérdés, hogy milyen mértékben. Végsőkig lecsupaszítva, ha eddig egy átlagos háztartás havi villanyszámlája 2500 dinár volt, ezentúl 300 dinárral fizet majd többet, de ez nem minden.
Szerbiában már megszokhattuk, ha változik az áram díjszabása, valamennyi termék ára, mely előállításához köze van a villanyáramhoz, igyekszik követni. A drágítási hullám mindenképp beindul, de egyetlen elemző sem jósol 1–2 százalékosnál magasabb áremelkedést. Ha figyelembe vesszük, hogy az idén januártól folyamatosan csökken a fizetések reálértéke, hogy visszaesett az ország árucsere-forgalma, és folyamatosan csökken a lakosság fizetőképessége, így a drágításoknak nem igazán lenne értelme a kereskedők részéről. Próbálkozni azonban lehet.
