Mind gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a vajdasági magyar közélet állapotának bírálói a közéletet a Vajdasági Magyar Szövetséggel vagy annak is csak a vezetőivel azonosítják. Ezért hangozhat el olyan megállapítás, hogy a „délvidéki magyar közösségen belül a döntéshozatal túlzottan egyközpontúvá vált”. A vélemény igazságtartalmát cáfolni sem, alátámasztani sem tudom; legföljebb abban az esetben egyértelmű a helyzet, ha politikai közéletről beszélünk, hiszen az nyilvánvaló, hogy a magyar pártok közül jelentős pozíciókhoz már hosszú ideje majdnem kizárólag a VMSZ emberei jutnak. Nem biztos, hogy ez jó, de hát így működik a demokrácia: szavazunk, választunk. Amennyiben a közéletet a pártéletnél jóval szélesebb, átfogóbb kategóriának tekintjük, jogosan vetődik föl a kérdés, hogy hol vannak például a civil szervezetek, amelyekből (ha a művelődésieket is ide soroljuk) minden községben szerepel legalább néhány tucat. Vagy naivitás volna azt hinni, hogy ezeknek nincsenek pártkötődéseik? Sok esetben igenis vannak. Még akkor is, amikor a civil szervezeteknek különösebb ideológiai elkötelezettségük nincs, bár az sem teljesen ideológiamentes, ha összeáll egy magyar népdalkórus… Persze a pártok erejét korántsem a tagság létszáma, hanem a külső támogatók és a szimpatizánsok határozzák meg, rendszerint többször annyi szavazattal, mint amennyit a tagság produkálhat. Ebben a tekintetben igencsak fontos tényezőt jelenthet számukra a civil szervezetek tagsága.
A közelmúltban nyilvánosságra került, hogy alakulóban van Vajdaságban Magyar Mozgalom néven egy új nem kormányzati szerveződés. Részben azoknak a közéleti személyeknek a kezdeményezésére, akik tagjai vagy tagjai voltak a VMSZ-nek, esetleg csak támogatását élvezték, de a pártban nem tudták érvényre juttatni akaratukat, illetve „kívülállók sürgetésére” alakul a mozgalom, akik nyilvánvalóan le szeretnék építeni a párt egyeduralmát, hangoztatva a közélet demokratizálási szándékát. Igen ám, de miként, milyen eszközökkel, milyen szerveződés által szándékozzák ezt elérni? A bontakozó mozgalom egyik politikusa kijelentette, hogy nem támogatja új magyar párt megalakítását, eszerint civil szerveződésről lehet szó. Aligha kell magyarázni, hogy olyanról, amely a VMSZ erejét, politikai és közéleti befolyását igyekszik jelentősen mérsékelni. Mert az nehezen elképzelhető, hogy egy erős párt, önkéntesen lazítva a pártfegyelmen, teret adva különböző irányzatoknak, tehát bomlasztva önmagát és engedményeket téve politikai ellenfeleknek, öngyilkos módon „decentralizálja a közéletet”. A szerveződés, persze, mozgalomként fölmérheti önmaga erejét, hogy azután, amennyiben meggyőző erőt lát magában – meglehet, hogy egyesek előzetes szándéka ellenére – pártként álljon elő, mert különben nem lesznek eszközei (vagy nagyon kevés) arra, hogy „demokratizálja a vajdasági magyar közéletet”. Az pedig aligha kétséges, hogy az ily módon létrejövő új magyar párt az egész vajdasági magyar közösség számára végzetes lehet. Igaz viszont, hogy a VMSZ gyengítése e nélkül is elérhető, de azzal a kockázattal, hogy az eredmény ismét nem a magyar közösség érdekének és erősödésének szolgálatában fog állni.
Mindeközben az sem vehető biztosra, hogy egy ma még képlékeny mozgalom nem válik még képlékenyebbé, akár olyan mértékben, hogy esetleg nem is a jelenlegi ideológusainak, kezdeményezőinek elképzelései érvényesülnek benne, hanem akár más ideológusokat hozva az élre. Ez annál is inkább valós dilemma, amikor olyasmiről olvashatunk, hogy a mozgalom „ideológiákon felül állóként” képzelhető el, vagyis minden ideológiának helyet ad. A kezdeti lelkesedést és „összeborulást” meg az esetleges „délvidéki magyar rendszerváltozást” követően ez a „határtalan ideológiai tolerancia” ugyanis gyakori tapasztalatok szerint lehetetlenné teszi a szervezet működését még civilként is. Nem is szólva a pártokról, amelyekben a viszonylag békésen indult platformosodás is leginkább pártszakadáshoz vezetett.
A VMSZ elnöke az áprilisi magyarcsernyei közgyűlést megelőzően hónapokon át tartó egyeztetéssorozatot tartott, ennek okairól senki nem nyilatkozott, tény azonban, hogy a közgyűlés rendben lezajlott, akkor úgy tűnt, egyetértésre jutottak a vitás kérdésekben. Ma már inkább az látszik, hogy az elégedetlenkedők akkor alulmaradtak, és a közgyűlés után folytatták működésüket, ennek több jele és következménye volt. Mindenesetre a VMSZ igyekszik rendezni sorait, és tisztázni, hogy mennyire uralkodott el a pártban az „ellenzékieskedés”. Valószínűleg ilyen céllal került körlevél a tagság elé, és viszonylag rövid idő alatt legkevesebb 5400 támogató aláírást gyűjtöttek össze. A levél záradékjavaslatai között pedig a Magyar Mozgalomra vonatkozóan két tétel is szerepel. Egyik szerint: akik a mozgalmat támogatják, akkor cselekednének helyesen, ha kilépnének a pártból, a másik pedig azt tartalmazza, hogy amennyiben a VMSZ vezető szerveinek tudomásuk van a mozgalom indíttatásáról, akkor azt haladéktalanul tárják a tagság elé.
Annyi bizonyos, hogy az elmúlt hónapok elsősorban a Szabadkára koncentrálódó belső feszültségkeltés és a természetes fogyás, valamint az elvándorlás miatt is egyre csökkenő magyarság létszáma ellenére a közelmúltban lebonyolított helyi közösségi választásokon a VMSZ több szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, és 24 mandátummal többel rendelkezik. Ez arra utal, hogy a szabadkaiak bizalma nem ingott meg a pártban.
Bizonyos, hogy nem kell nagyon sokáig várnunk arra, hogy megtudjuk, mennyire erősen kerül ki a VMSZ ebből a mostani helyzetből, hiszen gyors ütemben közelednek az újabb választások. Ugyanezek a választások bizonyosan megvilágosítanak több, a Magyar Mozgalommal kapcsolatos bizonytalanságot is, de legalább néhány dilemmát mindenképp eloszlatnak.
