Átmenő osztályzattal vizsgázott Szerbia a hét derekán Belgrádból eltávozó Nemzetközi Valutaalap küldöttsége előtt, amelynek tagjai azért jártak errefelé, hogy felülbírálják a kora tavasszal jóváhagyott 1,2 milliárd euró értékű készenléti hitelcsomag elnyerésekor támasztott követelések elvégzésének folyamatát. Magyarán, górcső alá vetették, hogy a szerb kormány megtett-e minden tőle telhetőt a reformok végrehajtásában.
Még meg sem érkezett a delegáció, az egész országban szinte minden politikus magabiztosan nyilatkozott arról, hogy Szerbia milyen jól teljesít, és részükről semmi akadálya sincs a közszférában dolgozók bérének és a nyugdíjak növelésének, csak abban tértek el a vélemények, mikor és mekkora növelésre számíthatnak az érintettek. Valamennyi felszólaló biztos sikerre utalt, amikor a költségvetési hiánynak a tervezettnél alacsonyabb szintre való lefaragását, a gazdasági növekedésnek a mínusz halmazból a pozitív 0,5 százalékra való növelését hozta szóba, továbbá elégedettséggel beszéltek a közszférában beindított átszervezési folyamatokról, a célinfláció keretek közé való visszaszorításáról. Mindössze az volt meglepő, hogy a szinte kéthetes szerbiai látogatás során az IMF képviselői egyszer sem nyilatkoztak ily derűlátóan.
A vendégek a keddi búcsú-sajtótájékoztatón osztották meg a nagyközönséggel meglátásaikat, amelyekben ugyan elismerték a felhozott eredményeket, de lényegében ennyiben maradtak. Úgy tűnik, amit Szerbia eddig megtett, nem kevés, de még nem elegendő a bérek és a nyugdíjak növeléséhez. Ez a kérdés a soron következő látogatás során talán ismét szóba jöhet.
A hazai szakértők többsége is egyetért abban, hogy Szerbia pozitív osztályzatot kapott, de kimondják: nem a legjobbat. Több kivetnivalót hagy maga után a közvállalatok átszervezése, és a pénzügyi konszolidáció is – noha elismerik, sokkal jobb a tervezettnél. Ugyanez a helyzet a költségvetési hiánnyal is, amely kisebb a tervezettnél, de még így is túl magas. Azután megjegyzik azt is, hogy Szerbia közadóssága még legalább másfél évig növekedést mutat, és olyan kiadásokkal is szembesülni kell jövőre az országnak, amelyektől az idén mentesült. Jövőre az ideinél nagyobb kamatok várhatók a külföld iránti adósságok törlesztésekor, és komoly tétel lesz az átszervezés alatt álló közvállalatok elbocsátásra váró foglalkoztatottjainak végkielégítése is. A nagyberuházások terén is maradt „adóssága” az országnak, ezeket napjainkban ugyan gyorsított ütemben kezdték behozni, de jövőre is folytatni kell.
Olyan vélemények is elhangzanak, amelyek az „eredményeket” kész szégyennek tartják. A bruttó társadalmi össztermék (GDP) 0,5 százalékos növekedése a tavalyihoz viszonyítva nem számítható eredménynek, hiszen 2014-ben az országot az áradások sújtották, és akkor 1,8 százalékos csökkenést volt kimutatható. Tehát az ország az idei 0,5 százalékos gazdasági növekedéssel még a 2013-as, 2012-es évi eredményeket sem éri el, nem beszélve arról, hogy a 2020-ig terjedő gazdaságélénkítő stratégiában évi 5,6 százalékos növekedést irányoztak elő. Ezek tükrében túlzás úgy fogalmazni, hogy Szerbia a régió vezető gazdasági országai közé tornázta volna fel magát.
Tehát maradt még mit tenni, de kérdés, hogy az elkövetkező két hónap, a küldöttség soron következő látogatásáig mire lesz elegendő. A Nemzetközi Valutaalap határozott lépéséket vár el a közvállalatok átszervezése és a közigazgatás további ésszerűsítése terén, de probléma az eddig megfizethetetlen hitelek sikertelen behajtása is, a közalkalmazottak egy részének elkerülhetetlen elbocsátása... A küldöttség vezetője azt is kijelentette, a közadósság további csökkentése elsődleges célkitűzés, és ha ezek a feltételek megvalósulnak, szóba kerülhetnek a bér- és a nyugdíjnövelések. Novemberben lesz miért visszajönni.
