Nincs olyan hónap, de talán hét sem, hogy Ferenc pápával valamiféleképpen ne foglalkozzon a sajtó, vagy ne szóljon róla hír. A pápa nemrég kihirdette, hogy a 2016-ra meghirdetett szentévben a papok is feloldozhatják az abortuszon átesett nőket, illetve a magzatelhajtásban közreműködő orvosokat, vasárnap pedig arra szólított fel minden európai plébániát, vallási közösséget, rendházat, hogy fogadjon be egy-egy menekült családot, és bejelentette, hogy ebben példát fog mutatni, élen fog járni az általa vezetett római egyházközség és a két vatikáni plébánia.
Az olasz püspöki kar főtitkára, Angelo Bagnasco már másnap reagált Ferenc pápa szavaira. Bagnasco úgy látja, hogy a Földközi-tengeren keresztül idén Olaszországba érkezett mintegy 120 ezer menekültet az olaszországi plébániák majdhogynem önmagukban is be tudnák fogadni. Angelo Bagnasco úgy számolt, hogy a többségében római katolikus vallású országban 27 ezer plébánia működik, és ha ezek közül mindegyik befogadna egy négyfős családot, akkor meg lenne oldva 108 ezer menekült elhelyezése. Csehországban is ezen gondolkodik a katolikus egyház vezetősége, pontosabban kész felszólítani plébániáit, hogy fogadjanak be menekült családokat, de ehhez a cseh kormánytól vagy a belügyminisztériumtól kér hozzájárulást.
A menekültkérdés rettentően megosztó téma. Nemcsak minden egyes ország, hanem minden egyes ember máshogy viszonyul a problémához. Ez még annyira nem is lenne baj, sőt valahogy rendjén is van, de mint minden kiélezett helyzetben, ilyenkor is gyorsan felszínre törnek a szélsőséges vélemények, hozzáállások, amelyek rendszerint komoly indulatokat generálnak a társadalomban. Van, aki sajnálja, megérti a menekülteket, és segítene rajtuk, van, aki fél tőlük, és mérges rájuk, és van, aki hasznot húz belőlük. Van, aki nap mint nap találkozik és netalán még beszédbe is elegyedik velük, más pedig a nyolcadik emeleti bagolyvárából, vagy több száz vagy ezer kilométer távolról osztja az észt. Kérdések és problémák vannak, megnyugtató válaszok nincsenek. Miért éppen most (háború), miért nem mennek a gazdag öbölmenti muzulmán országokba (zárótűz?), miből szerezték a pénzt (eladták mindenüket, de kinek?). Van, akik szerint megváltoztatják Európa vallási képét, bevezetik majd a saríát, mások szerint azonban integrálódni fognak a társadalomba, és értékes tagjai lesznek az EU-nak. Sorolhatnám ezeket a gondolatokat naphosszat, és ember legyen a talpán, aki ezekkel kapcsolatban igazságot tud tenni.
A vallásszociológusokat már régóta izgatja az iszlám kihívás témája. A 2000-es évek elején olvastam egy tanulmányt, amely szerint 2050-re Európa lakosságának fele muzulmán vallású lesz. A szerzője ezt a szekularizációval magyarázta, Európa egyre inkább elfordul a kereszténységben is gyökeredző múltjától. A statisztikák valóban elgondolkodtatók. 1950-ben 800 000 muszlim élt Nyugat-Európában, ma azonban több mint húszmillió él. Az európai népek körében tapasztalható alacsony termékenység – amit egyes országokban a fiatalok mintegy harmadának tudatos gyermektelensége tetéz –, élesen szemben áll a migráns muszlim közösségek körében tapasztalható magas gyermekszámmal. Ugyan náluk is fokozatosan csökken a termékenység, de a folyamat megfordulása csak harminc év múlva várható, eközben a muszlim közösségek európai integrálása pedig egyre több kudarcelemet mutat fel.
A vallás és közélet kutatására specializálódott híres intézet, a Pew Research Center (PRC) nemrég készített egy trendkutatást, aminek témája a világvallások jövője volt. A jelentésből kiderül, hogy 2010-ben a világnépességben minden harmadik ember keresztény volt, de ez a trend annyira gyorsan fog változni, hogy 2050-ben a két világvallás mennyiségi mutatói kiegyenlítődnek, 2070-re pedig az iszlám statisztikai vezetéshez jut. A gyarapodás nem annyira az iszlám terjedését, mint az iszlám világ önmagán belüli növekedését jelenti: jelenleg 51 ország van, ahol a lakosság többségét az iszlám hívei adják, ez a szám 2050-ben is csak 53 lesz. Európa a keresztény világ 15 százalékát fogja adni, a jelenlegi 25 százalék helyett. A kutatás szerint az ateisták száma 16 százalékról 13 százalékra esik vissza, a nem hívő házaspárok gyermekeinek aránya 1,7 százalék lesz, a vallásos szülőké pedig 2,6 százalék. Ahogy megtorpan az Istenben nem hívők aránya, úgy az úgynevezett „Eurabia” kialakulásának esélye is, ugyanis a muzulmánok az ókontinensen továbbra is 10 százalékában lesznek jelen.
A jelentés a termékenységi és az elhalálozási arányokon alapszik, de figyelembe veszi az elvándorlási hullámot és a vallási áttéréseket is. Mindezt figyelembe véve talán egy picit korai vészharangokat kongatni, jól tudjuk azonban, az emberi kételkedés egyidős az emberiséggel. A háború elől menekülőket mindez persze nem vigasztalja meg, így hát talán az a legjobb, ha megpróbálunk emberiesek maradni egy kétségkívül embertelen időben.
